A látható zene (Egy zenepszichológiai kísérletsorozat tanulságaiból - Második kiadás)

Ismertető: Barangolás a zenepszichológia és a zeneesztétika bekötő útjain – A bedekker: dr. Gyulai Elemér A látható zene c. tanulmánya - A hallási és látási képzetek szoros kapcsola­tai, a gazdag látási és főleg színképzetek vala­hogy természetesnek vehetők, ha a zenére fogé­kony alkotók érzelmi világához tartoznak. Sen­ki sem ütközik meg azon, hogy Beethoven a h-mollt fekete hangnemnek nevezi, s hogy Klopstockot azzal jellemzi, hogy mindig fensé­ges, maestoso – D-dúr. A szinesztézia, azaz két vagy több érzékszervi terület érzékeléseinek kapcsolódása a muzsikus színes hallásának egyszerű magyarázata, pszichológiai-élettani „megfejtése” annak, hogy, mondjuk, Rimszkij-Korszakov szá­mára miért jelentett minden hangnem egy meg­határozott színt: a C-dúr fehéret, az F-dúr zöl­det, s miért váltott ki benne mindegyik hang­nem megfelelő szemléleti képet. Ilyen jellem­zéseket adott egyes hangnemekről: Esz-dúr – sötét, alkonyati szürkéskék; ez a városok és az erdők hangneme. F-dúr – világoszöld, pasztorálszerű, tavaszi nyírfácskák színe. A-moll – halvány, rózsaszínű, olyan, mint az esti szürkü­let csillogása a fehér hóval fedett vidéken. H-dúr – sötét, alkonyat, szürkeség, sejtő vihar­felhők színe.

Egy zenetudós a hangszerelést a festészethez hasonlítja, azzal a megjegyzéssel, hogy mégis van köztük különbség, mert míg a festő már a műteremben éppoly könnyen ellenőrizheti a szí­neit, mint a rajzát, addig a zeneszerző otthon a zongorája mellett csak a „zenei rajzot” hall­hatja, a zenekari színeket nem. Ebben a tekin­tetben a zeneszerző inkább a freskófestőhöz ha­sonlatos, aki szintúgy nem tudhatja előre, ho­gyan hatnak a színei száradás után. Rimszkij- Korszakov esetében a szinesztézia erőteljes je­lenléte, a hihetetlen mértékben kifejlett színes hallás, vagy hétköznapi nyelven a „füllel való látás” jelentősen befolyásolta komponálási tech­nikáját: a színes hangszerelés egyik kimagasló művelője lett, sőt nála, azaz műveiben a hang­súly a zene belső lényegéről áttevődött a zene külső hangzásvilágára.. Ez csak egy eléggé álta­lános példa, hogy a szinesztéziás látási-hallási képzetek az alkotási folyamatban hogyan emelkednek az alsó, érzéki fokról a felső, esztétikai szintre, s hogyan válnak a kapcsolt érzékletek egybeforrt élményanyaggá.- További ismertető: "Belelapozás".