A történelem teológiai értelme

A XIX. század kezdete óta a történelemnek - mint tudománynak és mint emberi-filozófiai problémának - jelentősége állandóan növekszik az emberiség szellemi életében. A korábbi alapfogalmak - Isten, majd a természet - helyét a történelem foglalta el, azóta az ember fogalmának meghatározását is csak a történelem kategóriájának bevonásával tartják lehetségesnek. A történelmiség iránt megnövekedett érzék a teológiában is érvényesűlt. Részint az űdvtörténeti szempont újra az egész teológia alapvető kategóriája lett, részint új virágzásnak indult a történelemteológia mint a teológia speciális ága, amely a középkorban politikai teológiává, a fölvilágosult századokban pedig kultúrfilozófiává degradálódott. Ma az emberiség elvárja a teológiától, hogy a történelem jelen problematikájának színe előtt gondolja végig a kinyilatkoztatás szempontjait, és így "elvben teljes és egyúttal éltető feleletet“ adjon azokra a kérdésekre, amelyeket az értelem szűntelenűl fölvet, de a maga síkján nem tud megoldani. A kinyilatkoztatás elsődleges tárgya: Isten történelmi tevékenysége a világban az űdvösség érdekében. A történelemteológia elsősorban ezen isteni cselekvések sajátságait, állandó alapvonásait vizsgálja. De mivel az űdvösség története átfogja az idő egészét, és próbál rámutatni annak végső értelmére, ezért a történetteológiának beszélnie kell az egész történelemről is, amennyiben rá kell világítania arra, milyen kapcsolatban van Isten szándékaival. Mivel teológia, elsősorban tehát arról kell tárgyalnia, milyen fázisokban bontakozik ki Isten terve a történelemben, hogyan cselekszik Isten az emberiségen és az emberiséggel. De iparkodik megvilágítani a totális történelem értelmét is; ehhez tekintetbe kell vennie az egész valóságot, így a kultúra haladását is, csak akkor tud ítéletet mondani a földi realitások értékéről az örökkévalóság szempontjából.