Az emlékek nem hazudnak

"Ami az önéletírásból eddig kimaradt – mindaz benne foglaltatik az idén nyolcvanéves Merán Fülöp legújabb könyvében, amely a szerzõ korábbi munkáinak szerves folytatása avagy kiegészítõje: emlékezés a régiekre, tûnt idõk, korszakok, emberek, arcok és események színes-érzékletes kaleidoszkópja, benne nyolc évtized megszívlelendõ bölcsessége. A nemzetközi hírû, hosszú élete során a vadászati kultúráért és annak elismertetéséért oly sokat küzdõ, hazájában és külföldön egyaránt többszörösen kitüntetett írót – aki idehaza az idén vehette át a Magyar Vadászati Természeti Örökségért Érdemkeresztet, s akinek mûveit, fõként német nyelvterületen, de más nyelven is, több évtizede ezrek és ezrek olvassák – immár a hazai vadász- (és nem vadász) olvasók is jól ismerik: a csákberényi családi kastély elhagyásától a grazi, eggenbergi vadászati múzeum megalapításáig és vezetéséig ívelõ, kivételesen gazdag életpályája nemcsak páratlan a maga nemében, de híven tükrözi hazánknak és vele Európa e tájékának az elbeszélõ személyes sorsával mindvégig összefonódó legújabb kori történelmét annak viharaival, jobbára tragikus, ritkábban szerencsés sorsfordulóival, máig sem szûnõ, a nemzete sorsáért aggódó író által azok minden pillanatát figyelemmel követõ változásaival. Gyermekkorától a második évezred küszöbén is túl terjed emlékeinek, gondolatainak, benyomásainak és meglátásainak hosszú láncolata, melynek történetei, reflexiói a helyüket a kötetben külön-külön is kerek egészként megálló elbeszélések, egyben olyan, érzékeny színekkel megfestett mozaikkockák, amelyekbõl egy teljes (vadász)élet bölcseletének tablója kerekedik. Rajtunk áll, hogy megszívleljük tanulságait. Mert – miként az író is hangsúlyozza könyve bevezetõjében – „azoké a jövõ, akik tisztelik õseiket, és tanulnak elõdjeiktõl”! (Gellér Tibor)