Argentína viharszünetben

Egy tavaszt és egy nyarat töltöttem Argentínában, 1968 októberétől 1969 márciusáig. Úgy tetszett, hogy közéleti nyugalom, szemlélődésre alkalmas, békés turisztikára jó csend honol Argentínában legalábbis egy idegen látogató számára. 1971-ben, kéziratom befejezése után egy évvel, annak újraolvasása során fedezem fel, hogy azok az utcai történelemóráimon szerzett értesüléseim és élményeim, melyeket a könyvben megírtam, ha nem is jósolják meg határozottan az ottlétem óta bekövetkezett forrongó változásokat, egyet kétségtelenül jeleznek. Azt, hogy az a szemlélődésre jó csend csak viharszünet volt.
Szeretném az olvasótól azt a bírálatot hallani, hogy Argentína viharszünetben című könyvemben sikerült valamennyire nemcsak állóképeket rajzolnom, hanem embereket megszólaltatva, mozgást-változást jelezve, néhol megközelíthettem a legnehezebbet: a folyamat ábrázolását. A nem befejezhetőt. (Ignácz Rózsa)