Erdély, ahogy bennem él - Transylvania, as lives in me

A szénapadlás melege, ahol naphosszat játszhattál. A tornác hűst adó szőlőfüggönye, ahol az első betűket karcoltad a füzetbe. A frissen sült kenyér illata, melyre hajnal óta vártál. A megrakott szekér fáradt nyikorgása, amiről tudtad apád tér haza. A csillagokkal teliszórt hó, amin a szánkóval szélsebesen suhantál. A kémény füstjele, ami eszedbe juttatta ideje hazamenni. A fenyők susogása, a patak csobogása, amit akkor értettél, és úgy érezted, csak neked mesél. A pad, amin kamasz vágyaidat szövögetted. A kapu kézmeleg kilincsével, ahonnan anyád hosszasan nézett utánad, vagy hazavárt...
Emlékek, emlékmorzsák, melyek örökre megmaradnak, valahol legbelül.

The warmth of the hayloft, where you played daylong. The porch where you scribbled the first letters in the note-book under the cool shade of the grapevine curtain. The sweet smell of freshly baked bread you had waited for since dawn. The tired squeak of the loaded cart telling you your father was coming home. The snow sprinkled with stars where you glided swiftly on the sledge. The smoke signals of the chimney reminding you it was time to go home. The whisper of the pines, the chirping of the creek that you understood then and felt they were talking only to you. The bench where your adolescent desires awakened. The front-door with its handwarm handle where your mother stood gazing after you or waiting for you to come home...
Memories, crumbs of memories that will last forever, somewhere deep inside.