Goya (A megismerés gyötrelmes útja) + A kolosszus (Goya életregénye)

FEUCHTWANGER: GOYA
„A megismerés gyötrelmes útja” – ezt az alcímet adta regényének Lion Feuchtwanger. Francisco Goya, a nagy spanyol festő emberi és művészi kibontakozásának útja ez. Spanyolország a XVIII. század második felében a külső pompa és ragyogás mögött a legsötétebb elnyomás, az inkvizícikó borzongató szellemét őrizte. Mindent elüldöztek, mindent elpusztítottak, ami az emberiesség, a szabadság jegyében született. Goya személyisége, világfelfogása, minden cselekedete kihívás az önkénnyel szemben, egész művészete lázadás, harc az emberi szellem szabadságáért. Feuchtwanger regényéből mozgalmas elevenséggel bontakozik ki a spanyol történelemnek ez az izgalmas fejezete, s Goya központi figurája körül kitűnően ábrázolt mellékszereplők – valóságos és költött személyek – egész sora vonul fel.

MARLOWE: A KOLOSSZUS
A ​spanyol festészet kiemelkedő alakjának, az egyetemes művészettörténet „kolosszusának” regényes életrajza Francisco Golya festőt fiatal korától, első „művének” születésétől kezdve kíséri végig hosszú művészi életpályáján. Nagyszerű műveit izgalmas módon a szemlélők és műbírálók, gyakran maguk a modellek véleményével, az ő interpretálásukban mutatja be Marlowe. Kerettörténetbe ágyazza az életregényt: a festő már öregen egy párizsi éjszakán kénytelen végiggondolni múltját, hányatott életét, azt az őrült világot, amelynek eseményei pályáját megszabták. Nyomor, betegség, tudatlanság, aljas ösztönök, udvari intrikák, háború és inkvizíció, gáttalan szenvedélyek és mély emberi érzések – ezek közt kellett Goyának élnie, s ezek közt alkotta lenyűgöző, bátor festményeit. És Marlowe levonja a végkövetkeztetést: Goyának mindezen szörnyűség közepette is élnie kellett, a kor tanújának kellett lennie, hogy mindent, amit látott és tapasztalt, megörökíthessen – okulásul az utókornak és még a mai generációnak is gyönyörűségére.