Hazádnak rendületlenül

A címlap hiányzik. A ​könyv létrejöttében nagy szerepet játszottak az ifjúkori emlékeim. Megadatott számomra, hogy olyan emberekkel beszélgethettem, tölthettem el hosszú éveket, akik átélték, túlélték mindkét világégést, és megszenvedték annak következményeit. Idős emberekkel folytatott beszélgetéseim, később pedig a családfakutatásaim kapcsán úgy adódott, hogy — bővebb, és szűkebb, családi, baráti, ismeretségi körömben — jegyzetelni kezdtem az elmesélt történeteket, és gyűjteni a történetekhez kapcsolható régi dokumentumokat. A papírra vetett sorok nagyjából ötven évet ölelnek át. Olyan ötven évet, ami meghatározó jelentőséggel bírt, és bír a mai napig is. Lezárt, és sokak számára lezáratlannak tekintett eseményeket dolgoztam fel. Valós, kis részben kiegészített, vagy némileg átírt történeteket, amik az eltelt időtől függetlenül, még mindig indulatokat gerjesztenek. Úgy láttam jónak, hogy egy bánáti, többnemzetiségű, egyszerű család életén keresztül mutassam be a szereplőket, és formázzam meg a történetet. Néha bensőséges megközelítésben, egy sajátos szemüvegen nézve próbálom elfogulatlanul megfesteni ezt az időszakot, természetesen ragaszkodva a történelmi tényekhez. Az olvasók 1908-tól kísérhetik végig a szereplők életét. Mindennapjaikba bepillantva, rajtuk keresztül ismerhetik meg ezeket a vérzivataros időket. Találkozhatnak a Trianon előtti Magyarország egy kis darabjával, az I. világháborúval, Trianon következményeivel, a nemzetiségi üldöztetéssel. A II. világháború előtti időkkel, a háború egy kis darabjával, a szovjet hadifogság kegyetlen megpróbáltatásaival, majd a sokarcú szocializmus kis szeletével. Úgy, hogy személyes kapcsolatba kerülhetnek a szereplőkkel, megismerhetik azok életét, ami néha humoros és néha tragikus fordulatot vesz. Rajtuk keresztül megismerhetik az adott kort is. A könyv megírására azért szántam rá magam, mert az I. világháborút átélt emberek hiteles történeteinek, és személyes tapasztalatainak feldolgozásával adós maradt az irodalom, és a politika is. Sajnos túl kevés mű jelent meg ebben a témában. Úgy gondolom,hogy ezért nem beszéltük ki tisztességesen a mai napig mélyben fortyogó dolgokat. Most a huszonnegyedik órába léptünk, és lassan eltávoznak közülünk a nagyszüleink után azok is, akik átélték és megszenvedték a II. világégést. A velük való beszélgetéseket, és személyes tapasztalataikat, egyetlen egy tankönyv sem tudja pótolni. Talán ez a kis könyv is hozzájárulhat, hogy egy teljesebb képet kapjunk történelmünk, e nehéz időszakáról.