Az első keresztes hadjárat

II. ​Orbán pápa 1095-ben a clermont-i zsinaton könyörögve fordult a nyugati keresztény társadalomhoz, hogy segítsenek keleti testvéreiknek. Jutalmuk a három különböző világ – a nyugati kereszténység, a Kelet-bizánci Császárság és az iszlám – határán fekvő Jeruzsálem szent városa volt.
A pápa könyörgésének azonnali, lelkes következményeként a hívők felfegyverkeztek. A harcosok felöltötték vértjeiket, a parasztok és zsoldosok íjat, nyilat és lándzsát ragadtak, de voltak, akik csak botokkal, ütőszerszámokkal a kezükben indultak el erre a hatalmas vállalkozásra. Indokaik nem voltak egyértelműek; voltak, akik vallási meggyőződésből vállalkoztak az útra, de legtöbben csak a zsákmányszerzés reményében, vagy csupán a szent hely iránt érzett kíváncsiságból indultak útnak.
Bármi is volt az okuk, a keresztesek – akik közül sokan még soha nem hagyták el szülőfalujukat – meggondolatlanul, tudatlanságból vállalkoztak erre a kalandra. Michael Foss ezeknek a különböző társadalmi osztályú férfiaknak és asszonyoknak a történetét meséli el, arra törekedve, hogy a lehető leghitelesebben tolmácsolja saját szavaikat.
A történéseknek ily mód elénk tárt, élénken festett képében alkalmunk van bepillantani annak a kísérletnek a hatásába, ami sokkal több volt egy zarándokútnál vagy katonai hódításnál. Láthatjuk, hogyan élnek elfogadható harmóniában a különböző nemzetiségű és vallási hátterű emberek. A szemtanúk beszámolóikban elmosódnak a hős és a bandita között lévő különbségek. A szaracén is lehet ugyanolyan nemes, áruló, bátor vagy kegyetlen, mint a keresztes lovag.
Végül nem a vallásos meggyőződésből fakadó gyűlölet vagy a nemzetiségi ellenszenv volt, ami megbontotta az egyének családias harmóniáját, hanem a hódítás eltolódása, a demográfiai változások és az állam politikája.
Michael Foss ebben a kiváló könyvben ablakot tár a világ egyik legbizarabb kalandjára, amelyben az átlegemberek tettei megváltoztatták a történelem menetét.