Az emberiség jövője (Kultúra és tudomány)

ELŐSZÓ
Prófétai kísérletet, remélem, nem vár tőlem a nyájas olvasó. Hiszen sok prófétája van korunknak, legalább sokan olyanok, kik úgy tüntetik fel magukat, mintha próféták volnának. Tárgyam mint időszerű elmélkedés ötlött fel bennem, mely abból az érdeklődésből sarjad ki, mely az emberre, mint olyanra irányul, - az emberre, amilyen, - nem amilyennek lennie kellene.
Ez sokszorosan elválaszt engem a kortársaim közt uralkodó irányoktól. Ők túlságosan kevésre becsülik az embert. Csak úgy veszik számba, mint körüknek, vallásuknak, különleges törekvéseiknek részesét. Az ember csak szám nekik, nem ember. Éppen csodálatos sajátossága, különálló léte megy veszendőbe, mihelyt valamely határozott törekvéshez csatolták, mint annak egyik tagját. Itt az ügy a fő, nem a személy.
Akit az ember mint ember érdekel, annak tulajdonképpen nem szabad semmiféle zárt párthoz csatlakoznia. A pártállás elzárja a hozzáférkőzést sok emberhez, akik pedig éppen olyan értékesek, mint azok, akikhez utat nyit. Mert az ember mind értékes. Aki azonban nem csatlakozik párthoz, azt nem értik meg.