Természetgyógyászati alapismeretek

A természetgyógyászati jegyzet története az 1990-es évekre nyúlik vissza: 1992–97 között Török Ivánnal, a Salgótarjáni Népjóléti Képzési Központban hoztuk létre azt az első képzést, mondhatnánk,,ősképzést”, amely a magyarországi természetgyógyászati tudásra, tapasztalatra alapozva próbált kialakítani egy tudásbázist a jövő egységes oktatása érdekében. Meghívtunk ide mindenkit, aki akkortájt a természetgyógyászat vonalán számított, aki valamihez nagyon értett. Ott volt Oláh Andor, Fügedy Agáta, Kapuvári András, Horváth Tibor orvos-természetgyógyász – ők azóta már eltávoztak közülünk –‚ és rajtuk kívül száz, ma is aktívan gyógyító, munkálkodó szakember. Valamennyien hozzájárultak ahhoz, hogy az anyag teljessé, átláthatóvá váljon. A képzés 5x5 napig tartott, és rengeteg hasznos gondolatot érlelt meg – ebből lett az első a természetgyógyászati jegyzet, amit először a Népjóléti Képzési Központ adott ki.
Ezt a tananyagot azonban a sok szerző, a sokféle nézőpont és stílus miatt meglehetősen nehéz volt befogadni, és az idő is eljárt a benne foglaltak egy része felett. Időszerűvé vált az ismeretanyag korszerűsítése, szemléletének egységesítése.
A jegyzet új kiadásának legfőbb célja, hogy mindazoknak, akik a természetgyógyászat valamely területén szándékoznak dolgozni, biztosítson egy általános természetgyógyászati műveltséget, és egyúttal prezentálja a jogszabályban előírt vizsgához szükséges alapvető és számonkérhető ismeretanyagot. Minden igyekezetünk ellenére a jegyzet valószínűleg sosem lesz teljes, nem tárgyalhat mindent részleteiben, mert az arányosság elvén kívül korlátot jelent a kiadásra fordítható összeg is. Azokról a témákról írtunk többet, amelyek a mindennapi életben és így a munkánkban is nagyobb hangsúlyt kapnak – pl. táplálkozás –‚ és azon voltunk, hogy a periferikusabb témákat – ha egyáltalán van ilyen – röviden jellemezzük vagy legalább megemlítsük. A jegyzet így tömörebb lett, és reményeink szerint könnyebben elsajátítható, mint az első kiadás.
A természetgyógyászat alapvető kérdése az empíria és a tudományosság viszonya, szemléletük és gyakorlatuk összekapcsolása. Amint azt az 1997-es egészségügyi törvény 104. paragrafusa is kimondja, a „nem konvencionális gyógymódokat” más szemlélet jellemzi, mint a konvencionálisnak nevezett mai modern orvoslást. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) medicinaprogramját követve, amely a gyógyító empíria értékeinek megmentését tűzi ki célul, jegyzetünkben mi is próbáltuk megjeleníteni az empíria és az evidenciák, a tudományos bizonyítékok összhangját. Egyaránt felhívjuk a figyelmet a tradicionális gyógymódok értékeire és a tudományos evidenciákra – különösen azokon a területeken, ahol a vakhitből adódó tévelygések, a kóklerségből, szakszerűtlenségből származó túlkapások, a nemtörődöm károkozás vagy a tudatos megtévesztés veszélyei felmerülhetnek.
A jegyzet írása, továbbá a szerkesztés során végig világossá akartuk tenni nézőpontunkat: a természetgyógyászat és a modern medicina – a paradigmáik különbözősége és az esetenként fellángoló vitáik dacára – nem egymás ellenpontjai, hanem az egyetemes orvoslás olyan ágai, amelyek az egészség helyreállítása és megőrzése érdekében igenis képesek együttműködni. Egyúttal meg akartunk mutatni egy új megközelítést; a természetgyógyászat friss szemléletét, azt a karakterét, amely új lendületet adhat a gyógyításnak, reményt a reménytelenségben szenvedőknek.