Zsidókérdés

Bibó kötetünkben közölt zsidó tárgyú munkái közül a Zsidókérdés azzal emelkedik ki világviszonylatban is a hasonló témában íródott, hatalmas tömegű anyagból, hogy nem a kemény antiszemiták állnak érdeklődése középpontjában. Azokra koncentrál Bibó, akik részben egyetértenek az antiszemitizmussal, részben nem; esetleg ők maguk egyáltalán nem is antiszemiták, de tolerálják, ha másvalaki az; akik szerint a zsidógyűlölet túlzás, de „azért van benne valami”; akik nem bántják a zsidókat, de nem is avatkoznak közbe, ha mások tesznek ilyet; vagy ha mégis, a segítséget a rászorulók leckéztetésével „árukapcsolják”. Vagyis: pontosan az a csoport, amelybe a háború előtt maga Bibó is tartozott. Bibó ráérez, hogy a zsidók szemében ezek az emberek is „antiszemitizmussal fertőzöttek”, illetve rejtett antiszemiták. Bibó válasza erre: nem elég csak az antiszemitizmus ellen küzdeni, mert sok olyan magatartás, szó és tett van, amelyet felesleges antiszemitának minősíteni - annál is inkább, mert e szó használata után mindenféle párbeszéd megnehezül -, mégis helytelen, és változtatni kell rajta. Új diskurzusra, másféle kommunikációra van szükség, amelyben a cél „a szorosan vett zsidó–nem zsidó viszonylatban az emberi közlekedés útjainak, a közlés, érintkezés, kérdezés, válasz, szemrehányás, magyarázat, számonkérés, felelősségvállalás gesztusainak és hangjának visszahumanizálása”.