Az emberiség történelme és a kultúrnépek világszemléletei

Rudolf Steiner életművében különleges helyet foglalnak el az 1922-24-es évek úgynevezett munkásoknak tartott előadásai. Ezek témájukat tekintve nem zárt előadásciklusok voltak, és nem is az antropozófiát már jól ismerő hallgatósághoz szóltak. Keletkezésük története az, hogy amikor a svájci Dornachban az Antropozófiai Társaság székhelyének, a Goetheanumnak az építése folyt, Rudolf Steiner az ott dolgozó munkásoknak a kezdetben kötetlen beszélgetések nyomán és az érdeklődés hatására előadásokat kezdett tartani, amelyek végül rendszeressé váltak. A kérdések és témák spontán módon merültek fel, a résztvevők igényeinek megfelelően, amit Steiner mindig szemmel tartott, és azokhoz igazodva fejtette ki az antropozófia világképét. Különösen figyelemre méltó a Munkás-előadások atmoszférája, az a frissesség és közvetlenség, ami belőlük árad. A nyolckötetnyi, összesen 113 előadás kitűnik abban, ahogyan hidat ver a hétköznapi élet kérdései és a már tisztán szellemi témák között, vagyis ahogyan a látható világra irányuló megismerésünket fokról fokra és szinte észrevétlenül átvezeti a nem látható világ megismerésébe.

A hetedik kötet tartalmából:
A régi indiaiak, egyiptomiak, babilóniaiak és zsidók világszemlélete. A kereszténység megjelenése az antik világban. Csillagbölcsesség, hold- és napvallás. Európa a kereszténység elterjedése idején. A Szentháromság. A kereszténység három formája és az iszlám. A keresztes hadjáratok. A régi és az újabb idők Krisztus-felfogásai. A húsvét ünnepe. A szellemtudományos kozmológia megalapozásához. A zsidóságról. A kabbala Életfája. Az üstökösök és a naprendszer. Az állatöv és egyéb állócsillagos égboltok. A Nap természete. A szabadkőművesség eredete. Az ember és a szellemi hierarchiák.