A magyar katonai elit 1945-1989

Előszó:Az 1945-89 közötti magyar hadseregen belül – egyebek között a totális szervezet korabeli sajátosságaiból; az elitpozíciókba emelkedő személyek származásából; tipikus inter- és intragenerációs mobilitási útjaik jellemző vonásaiból; családi és intézményi előszocializáltságuk; iskolai végzettségük, szakképzettségük; érték- és normarendszerük, valamint vonatkoztatási csoportjaik sajátosságaiból fakadóan – a katonai elit befolyása direktebb módon s ezért mélyrehatóbban érvényesült, mint más korabeli elitcsoportok esetében; erőteljesebben rányomta a bélyegét a katonai szervezet működésére; az alárendeltek attitűdjeire és tevékenységére. A vizsgált időszakban a különféle pozicionális, funkcionális és értékszempontok alapján „elit”-jellegűnek tekinthető katonai felső vezetői státusokat betöltő személyek pozícióba kerülésük tipikus módja; befutott jellegzetes karrier-mobilitási útjaik; (katonai, polgári és politikai) iskolai végzettségük és speciális szakismereteik jellege; értékrendjük, egyéni és csoportidentitás-tudatuk; sajátos (csoport-specifikus) klikk-képződési mechanizmusaik; elit-fluktuációs ill. elit-cirkulációs dramaturgiáik; életmódjuk; nyelvtudásuk, társadalmi-politikai legitimitásuk; érdekérvényesítési képességük, s egyéb, szociológiai jellegű jellemzőik alapján az egyes időszakokban jelentős mértékben különböztek az un. „civil” szféra különböző társadalmi alrendszereinek elitcsoportjaitól – de alapvetően elütöttek a két világháború közötti magyar katonai elit reprezentánsaitól is.

A korabeli katonai elit (s általában: a hivatásos tisztikar) tagjainak mobilitási mutatóit áttekintve feltűnő volt, hogy az 1945 utáni időszakban – nem utolsó sorban abból fakadóan, hogy a hadsereg közvetlenebb módon kapcsolódott a politikához, s a hivatásos katonákat is „politikai tényezőként” tartották számon – a haderőn belül a strukturális mobilitás direktebb módon ment végbe. Ugyanakkor a katonai szervezeten belüli tényleges vertikális és horizontális viszonyok (s azokon belül is a vizsgálati témánk szempontjából különös jelentőséggel bíró katonai elit vs. nem elit; s az egyes elit-szintek és -alcsoportok közötti viszonyrendszer) azonban közel sem mutattak olyan fokú érték- és érdekalapú, erős csoport-kohézióra támaszkodó homogenitást, változatlanságot és belső konfliktus-mentességet a vizsgált időszakban, mint azt a külső szemlélő esetleg feltételezhette a kifelé való zártságának és külső szervezeti arculatának mindvégig bármi áron történő megőrzésére törekvő hadseregről.

A könyvünk alapjául szolgáló elméleti és empirikus szociológiai kutatás során arra kerestük a választ, hogy a hatalomhoz való különleges viszonyrendszere és egyéb szociológiai jellemzői alapján csakugyan „valódi” katonai elitnek mondhatjuk-e az 1945-89 között katonai csúcsbeosztásokat ellátók csoportját; s milyen lényegi hasonlóságok és különbségek mutathatók ki ennek az erősen tagolt elit-formációnak a korpuszát, szubelitjeit és közvetítő rétegeit alkotó alcsoportoknak az összetételében, immanens működési; valamint rendszer-működtetési mechanizmusaiban az egyes vizsgálati időszakokban. Összehasonlító elemzésünk során arra is kíváncsiak voltunk, hogy miként volt jellemezhető a magyar politikai, gazdasági, kulturális és védelmi társadalmi alrendszerek pozicionális elitcsoportjainak összetétele 1945-90 között – s a rendszerváltás miféle változásokat eredményezett az egyes elit-szegmentumok társadalmi rekrutációs bázisainak; bevett ill. hatékonynak bizonyult társadalmi tőke(re)konverziós stratégiáinak; valamint érdekérvényesítési és hatalomgyakorlási technikáinak rendszerén belül az „80-as és „90-es évek fordulóján.

A könyv első fejezete a kutatás témakörének aktualitásáról; vizsgálatunk központi kérdésköreiről; a felhasznált adatforrásokról; valamint az alkalmazott adatgyűjtési és elemzési módszerekről szóló leírást tartalmazza. Ebben a fejezetben igyekeztük számba venni valamennyi, a kutatási céljaink, kiemelt vizsgálati kérdésköreink; elméleti és empirikus hipotéziseink által indukált problémakört; s pontosítottuk a vizsgálat során használt fogalmak és empirikus indikátorok készletét.

Az írás második fejezetében áttekintetteik az elitkutatások meghatározó irányzatai mellett a különböző társadalmi alrendszerek pozicionális, funkcionális és érték-elitjeinek, valamint a különféle elit-szintek vizsgálatával ill. vizsgálhatóságával összefüggő főbb elméleti és kutatás-módszertani jellegű dilemmákat és nemzetközi kutatási tapasztalatokat. Ennek kapcsán nem csupán a főbb külföldi és hazai elit-kutatási irányzatok elméleti hátterének, főbb vizsgálati dimenzióinak és az értelmiség-kutatásokkal kapcsolatos összefüggéseiknek a bemutatására és saját szempontú rendszerezésére vállalkoztunk, de számba vettük az alkalmazott jellegzetes kutatási módszereket, osztályozási kísérleteket és a szűkebb értelemben vett kutatási kérdéskörünkkel kapcsolatos szakirodalmi viták tanulságait is. Bemutattuk, majd kritikai elemzésnek vetettük alá az elit problematikájának a rendszerváltás előtti és utáni Magyarországon történő megjelenéséről szóló főbb elméleteket; kiemelt figyelmet fordítva a magyarországi elitkutatás közelmúltbeli történetében meghatározó jelentőséggel bíró vizsgálati irányok és kutatási tapasztalatok saját szempontrendszer szerinti másodelemzésen alapuló összegzésére. Ennek kapcsán önálló elméleti modellt állítottunk fel (az elit-fogalom legszűkebb, némiképp tágabb és legtágabb értelmében vett értelmezésekből kiindulva) annak érdekében, hogy elméletileg megalapozzuk és kellő árnyaltsággal konceptualizáljuk, majd operacionalizáljuk a magyar hatalmi elit katonai elit-szegmensének empirikus vizsgálatát.

A könyv harmadik fejezetében rendszerező igénnyel összefoglaltuk és kritikai elemzésnek vetettük alá a hadseregek és a katonatiszti hivatás fogalomkörével kapcsolatos elméleteket. Tisztáztuk és értelmeztük a hadseregeknek és a – formálisan szakértelmiségi státusú – hivatásos katonatiszteknek általában tulajdonított ill. tulajdonítható társadalmi funkciókat és szerepköröket. A hivatásos katonatisztről, mint egy sajátos státusú társadalmi csoport (a tiszti kar) reprezentánsáról szólva rámutattunk a modern hadseregek, mint szervezeti környezetek speciális jellemzőire és tipikus fejlődési trendjeire. Feltártuk, majd kritikai attitűddel elemeztük az elérhető hazai és nemzetközi empirikus kutatási adatokra alapozva azon változások természetét és következményeit, amelyek a szervezeti struktúra és a szervezeti kultúra egyes elemeinek átalakulása nyomán hatást gyakorolnak a hadsereg tagjaira és hosszú távon a modern katonatiszti hivatás megkülönböztető jegyeinek módosulását eredményezik. Ennek a fejezetnek egyik igen hangsúlyos részét képezte a katonai felső vezetői kar reprezentánsainak ill. egyes alcsoportjainak (az un. katonai eliteknek) a vizsgálatával összefüggő főbb elméleti és kutatás-módszertani dilemmák, valamint empirikus vizsgálati eredmények számbavétele nemzetközi kontextusban.

A mű negyedik fejezetében változatos adatelemzési módszerek alkalmazásával részletes elemzésnek vetettük alá az 1945-89 közötti időszakban a magyar katonai elit korpuszába, szubelitjeibe és közvetítő rétegeibe sorolható pozicionális elittagokról változatos adatgyűjtési módszerekkel szerzett ismereteket. Ahol csak lehetett, összevetéseket végeztünk az 1919-45 közötti magyar katonai elitről rendelkezésre álló adatokkal. Különös figyelmet fordítottunk az 1945-89 közötti magyar katonai elit egészének; különböző szintjeinek és egyes speciális alcsoportjainak reprezentánsairól begyűjtött adatok vizsgálati időszak-függő áttekintésére. A lehetőség szerint minél árnyaltabb összkép kialakítása végett külön alfejezetekben, minél adatszerűbben igyekeztünk bemutatni az 1945-89 közötti magyar katonai elit (s azon belül is elsősorban az 1980-as évek katonai elitjének) jellemzőit a kiemelt vizsgálati dimenziók mentén. A fejezet végén pedig azokra a trendeket mutattuk be, melyek az 1980-as évek utolsó harmadától jelentősen átalakuló polgári-katonai kapcsolatok rendszerén belül végbement nemzetközi és hazai változásokkal és a védelmi szférák immanens változásaival függnek össze, s befolyást gyakorolhatnak a harmadik évezred magyar katonai elitjének rekrutációjára és szervezet-irányítási gyakorlatára éppúgy, mint más társadalmi alrendszerek elit-csoportjaival fenntartott kapcsolataik alakulására.

A könyv utolsó fejezete a kutatási eredmények rövid, összefoglalásszerű áttekintését kínálja. Végül a jegyzetek és a felhasznált irodalom jegyzéke az egyes indexek konstrukcióját és a legfontosabb kiegészítő táblázatokat, valamint egyéb, a vizsgálati kérdéskörhöz tartozó kiegészítő ismereteket és hivatkozásokat tartalmazza.

Itt szeretnénk megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjunk mindazoknak, akik közreműködése nélkül nem születhetett volna meg ennek a könyvnek az alapjául szolgáló, s utóbb az Eötvös Loránd Tudományegyetemen „summa cum laude”-minősítéssel megvédett Ph.D.-értekezés. Mindenek előtt hálásan köszönjük egykori kedves professzorunknak, Prof. Dr. Huszár Tibor akadémikusnak, hogy egyetemi hallgatói éveink alatt rendkívül színvonalas társadalomtörténeti előadásaival, majd a kutatószemináriumi megbeszéléseinken kifejtett értékes gondolataival felkeltette érdeklődésünket az értelmiség- és elitszociológiai kutatások iránt; doktorandusz hallgató korunkban pedig tudományos témavezetőnkként vezette kezünket – sőt megtisztelt bizalmával, és meghívott az általa vezetett OTKA-kutatásokban való részvételre is. Végtelen türelmű mentorunk mindig kész és hajlandó volt arra, hogy segítőkészen meghallgassa nehezen megfogalmazott gondolatainkat; többedik alkalommal is elolvassa írásaink fogalmazványait, majd lényegre törő magyarázataival és gyakorlatias tanácsaival jóindulatúan ráirányítsa figyelmünket aktuális írásunk gyenge pontjaira, s a szakmai továbblépés lehetőségeire.

Hálás köszönet illeti Prof. Dr. Szabó Jánost és Prof. Dr. Malomsoki Józsefet is, akikhez nem csupán akkor fordulhattunk bizalommal, ha a kutatás során felvetődő elméleti (interdiszciplinaritásra törekvő, szaktudományos) és gyakorlati (elsősorban kutatás-módszertani) dilemmáink megoldására kerestünk megoldást, de akkor is, ha a vizsgálat során feltárt adatokat a hadügy szociológiája ill. a katonaszociológia szempontjából kívántuk interpretálni. Prof. Szabó János egyetemünk egykori rektor-helyetteseként, jelenleg pedig a Hadtudományi Doktori Iskola vezetőjeként; Prof. Malomsoki József pedig tanszékünk vezetőjeként olyan tudományos légkört; külföldi és hazai utazási, kutatási és publikációs lehetőségeket biztosított számunkra, melyek nélkül nem készülhetett volna el ez a könyv.

Köszönet illeti egykori professzorainkat, kollégáinkat és barátainkat is, akik elolvasták az adatok interperetációjára épülő dolgozatunk korábbi változatait és hasznos tanácsokkal láttak el a további munkára vonatkozóan. Így ezúttal is köszönetet szeretnénk mondani önzetlen segítségéért Prof. Angelusz Róbertnek, Prof. Bolgár Juditnak, Prof. Csepeli Györgynek, Prof. Gazsó Ferencnek, Prof. Lengyel Györgynek; Prof. Kőszegvári Tibor ny. vezérőrnagy úrnak, Erdélyi Lajos dandártábornok úrnak és Prof. Szternák György ezredes úrnak. Külön kiemeljük Hajós Dezső, Merkl Ildikó és az idő közben tragikus hirtelenséggel meghalt Szántó János pótolhatatlan hozzájárulását a könyv alapjául szolgáló empirikus kutatáshoz, akikkel hosszú órákat töltöttünk közösen a számítógép előtt az 1945-89 közötti magyar katonai elitre vonatkozó hatalmas adatbázis létrehozása, bővítése, majd saját szempontú elemzéshez történő előkészítése fázisában. Köszönettel tartozunk továbbá Dr. Gazdag Ferencnek, Dr. Gyekiczky Tamásnak, Dr. Gyekiczkyné Dr. Kormos Zsuzsának, Dr. Jávor Istvánnak, Dr. Kovács I. Gábornak, Dr. Krizbai Jánosnak, Dr. Örkény Antalnak, Dr. Rudas Tamásnak: Dr. Tamás Pálnak, Dobai Pálnak, Ruppert Józsefnek és Vándor Annának. akik hasznos, megszívlelendő észrevételeikkel, megjegyzéseikkel segítették a kutatás különböző fázisaiban a munkánkat. ill. akiktől inspirációt, bíztatást kaptunk. Igyekeztünk a fent említett személyek tanácsait megfogadni – ha mégis maradt hiba, következetlenség a könyvben, akkor azért természetesen csakis minket terhel a felelősség!

Köszönettel tartozunk továbbá egyetemünk rektorának, Prof. Dr. Szabó Miklós akadémikus úrnak; a ZMNE Kossuth Lajos Hadtudományi Kar (KLHTK) dékánjának, Dr. Hajdú István ezredes úrnak, valamint ZMNE KLHTK Társadalomtudományi Intézet igazgatójának, Prof. Harai Dénes ezredes úrnak azért, hogy munkahelyi vezetőinkként nyugodt légkört biztosítottak a könyv alapjául szolgáló elméleti és empirikus kutatómunka elvégzéséhez. Reméljük, a könyvvel rászolgáltunk bizalmukra, s legalább részben megfeleltünk várakozásaiknak. Köszönet illeti továbbá Veverka Lászlót nyá. alez. urat, a ZMNE Egyetemi Kiadó igazgatóját, és Noob Árpád nyá. alez. urat, a ZMNE Oktatásszervezési Osztály főmunkatársát a könyv kiadása során tanúsított segítőkészségéért.

Végezetül köszönöm szüleimnek, feleségemnek és kisfiamnak, hogy türelemmel viselték a könyv alapjául szolgáló Ph.D.-értekezés, majd ezen írás megszületése körüli, időt rabló „tipródásomat”: bizalmuk, megértésük, bíztatásuk mind-mind benne van ebben a könyvben.

Budapest, 2005. március