Homo faber - Refleksziók a munkáról

FÜLSZÖVEG
Az ember nemcsak természeti lény, hanem a biológiai evolúció csúcsán álló, tudattal rendelkező társadalmi lény, akinek további fejlődését, az evolúciógenetika törvényein kívül, elsősorban az alkotó értelem szabályozza. A géneket csak utódaikra örökíthetik át a szülők, a tapasztalatokat azonban minden ember bármely embertársának átadhatja.
Munka és tapasztalat által az értelem fokozott akkumulációja valósul meg.
Végsőfokon ez tette lehetővé, hogy az emberiség kivonja magát a természetes fizikai környezet domináló hatása alól s megpróbálja saját evolúciós és társadalmi tényezőit tudatosan alakítani...
A munka felfogható úgy is mint egyéni erőkifejtés: izmok, idegek, agysejtek, termelőtevékenységre fogott használata és úgy is mint messzemenően társadalmi cselekedet, amelytől a társadalmi alakulatok léte függ. Valójában minden munkafolyamat során e sajátságos tényezők dialektikus egysége valósul meg. Ezért nehéz, csaknem lehetetlen egy rövid dolgozatban a munka társadalmi, gazdasági, fiziológiai és lélektani vonatkozásait összesűríteni és megvilágítani, ám a teljesség igénye nélkül is, ha csak néhány gondolatébresztő megfogalmazásra bukkan az olvasó, könyvecskénk, úgy véljük, elérte a célját.