a 21. század esélye vagy utópiája

A „tisztes munka”, mint a társadalmi integráció kulcsfontosságú kategóriája, az elmúlt évszázadok alatt jelentős fogalmi és tartalmi változásokon ment keresztül. A munka kettős jellege (büntetés - jutalom) végighúzódik az egyes történelmi korszakokon, de, hogy ennek mikor melyik jellemzője válik meghatározóvá a társadalom többsége számára, az leginkább a gazdasági, társadalmi, ideológiai környezettől függ.

Az aktív keresőkorúak közel fele ma már nem jut a hagyományos értelemben vett munkához. A „tisztes munka” társadalmi szerepének térvesztése számos konfliktus forrása. A társadalom számára elfogadható alternatív paradigmák hiánya miatt sokan úgy vélik, kísérletet kell tenni a munkaparadigma tekintélyének és társadalomszervező szerepének helyreállítására, a teljes foglalkoztatás megvalósítására.

A kötet szerzője annak áttekintésére vállalkozik, hogy az elmúlt évtizedek során milyen megoldási kísérletek születtek a jóléti állam alapvető feltételeként definiált teljes foglalkoztatás biztosítására Európában és Magyarországon.

Az európai országok többsége a jóléti juttatásokat és szolgáltatásokat előtérbe állító „welfare” modellel szemben az utóbbi években a munkát középpontba állító „workfare” rendszerű modellek felé fordult. Ezek legfőbb sajátossága, hogy az elsődleges munkaerőpiacról kirekesztetteknek a redisztributív jövedelmekért cserébe „közfeladatokat” kell végezniük..A „workfare” programok a közvetlen reciprocitáson alapulnak, és abból indulnak ki, hogy az állampolgároknak a szociális jogok mellett elsődlegesen kötelezettségeik vannak: a jóléti juttatásokért cserébe viszonylag rövid időn belül viszontszolgáltatás jár.

A kötetben a szerző arra keresi a választ, hogy a jelenlegi gazdasági és társadalmi körülmények között valódi alternatíva-e a meglévő jóléti juttatások csökkentése, a munkanélküliek munkára kényszerítése, s a teljes foglalkoztatás ezúton történő kiteljesítése.