A Mónika-jelenség kulturális szociológiája

Az írás középpontjában egyetlen populáris műfaj, a talkshow kulturális szociológiai vizsgálata áll, mint olyan televíziós műfajé, amely magán viseli a szórakoztató média minden sajátosságát, és ezért szisztematikus vizsgálata lehetővé teszi, hogy rajta keresztül a korábbiaknál alaposabban megértsük magát a bulvárosodást is. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a könyv közvetlen témája a talkshow empirikus kutatása, de mindezt egy általánosabb háttér előtt, a populáris kulturális nyilvánosság tágabb horizontján belül teszi. A vizsgálódás fókusza állandóan mozog egy konkrét műfaj és annak általános elméleti kérdései között.
A bulvárosodásnak hosszú története van, amely visszanyúlik a média kezdeteihez. A pletykákról, botrányokról, bűnesetekről, kalandos históriákról és csodákról szóló különféle népies nyomtatványok mindig is jelen voltak a hivatalos kiadványok mellett, sőt, a polgári ízlésnek megfelelően cenzúrázott formában azokban is. A jelen helyzet a médiában azonban alapvetően más. Ma nem egyszerűen arról van szó, hogy a népies kiadványok nagyobb teret foglalnak el a korábbiakhoz képest, hanem arról, hogy mára a bulvár, azaz a populáris kulturális nyilvánosság nyelve és szemlélete lett a média uralkodó formája, amely behatolt a hivatalos médiába, és visszavonhatatlanul átalakította azt.
Szokás, hogy a szerző kitér arra: szándéka szerint kinek szól a könyve. Úgy is fogalmazhatok, hogy kikkel folytattam írás közben képzeletbeli párbeszédet, néha vitát a talkshow-k által felvetett kérdésekről. Mindenekelőtt azokkal vitáztam, akik a média és általában a kultúra demokratizációját elutasítják valamilyen „magasabb” kulturális eszmény nevében. Tapasztalatom szerint a mindennapok kulturális fogyasztása heterogén, különböző módon, de többé-kevésbé mindnyájan „kulturális mindenevők” (Peterson, 1996) vagyunk. Lehet egyszerre szeretni a popzenét és a klasszikus zenét, a talkshow-kat és a krimiket, a szerzői filmeket és a tévésorozatokat, a képregényeket és a híres festők képeit. A mai médiakultúra jellegzetessége éppen az, hogy az ízlés demokratizációjának a fóruma. Túl ezen, a szűkebb és tágabb környezetem megfigyelése alapján különben is úgy látom, hogy a szórakozás, a kikapcsolódás, a nevelés, a művelődés, az informálás, a társalgási témák biztosítása, a nemzet mint nagy család életében való részvétel, vagy a kozmopolita tájékozódási igény egyaránt szerepet játszik a talkshow mindennapi használatában.