Anyám meg a falum

Gyergyai Albert, a francia irodalom ihletett tolmácsolója és professzora Nagybajomban, Somogy megye egyik ősi és nagy múltú településén született 1893. január 20-án. Első tanítója édesapja volt, az ő keze alól kerül előbb a kaposvári főgimnáziumba, majd 1911-ben a budapesti egyetem filozófiai fakultására, és egyszersmind az Eötvös Kollégiumba, ösztöndíjasként. Kedves tanára, Horváth János 1914 nyarán ösztöndíjjal kiküldte Párizsba. Itt érte a háború kitörése, s haza már nem utazhatott, megjárta Bretagne és Normandia internálótáborait. Megrendült egészségi állapotára való tekintettel 1917 elején Svájcba engedték, ahol felgyógyulása után két évig hallgatta a lausanne-i egyetem előadásait. 1919 áprilisában tért haza, 1926-ban előadóként visszakerült az Eötvös Kollégiumba, ahol tizenkét éven át (1938-ig) dolgozott, s ahová 1945-ben harmadszor is visszatért. A kollégium megszűnte után az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanított világirodalmat, majd francia irodalmat 15 éven át.
1920-tól a lap megszűntéig a Nyugat állandó munkatársa volt: francia irodalmi tanulmányokat írt, főképp Babits és Osvát biztatására. Egész sor remekbe készült fordítása jelent meg 1920-tól: Voltaire, Flaubert, Gide, Valéry és mások művei, s a harmincas évek vége felé Proust-fordításának első két kötete (Swann és Bimbózó lányok árnyékában). Első önálló tanulmánykötete (A mai francia regény) 1937-ben jelent meg; régebbi és újabb tanulmányait a Szépirodalmi Könyvkiadó adta közre három kötetben (Klasszikusok, Kortársak, a Nyugat árnyékában címmel).
Munkásságát három ízben Baumgarten-díjjal jutalmazták, majd a francia Becsületrenddel – még a felszabadulás előtt; azóta több magas állami kitüntetésen kívül megkapta 1970-ben az Állami Díjat és 1971-ben az egyetem gyémántdiplomáját.