Jéggé fagyott messzeségek - Áttűnő világok 2.rész

Therion-alfa anomáliáktól terhes, fagyosan szép világa lila fényben dereng az égen kristálypontokként felragyogó, távoli napok alatt. Bár még tart az Átmenet, hamarosan érkezik a Csillagidő, és vele az új fázis, annak váratlan eseményeivel.
Az Új Éra különítménye az utolsó befogott Jel iránymutatása szerint visszatért Felyren hideg bolygójára. Ám a kezdeti remény, hogy a kódolt üzenetek megfejtésével Felyren stabil otthont biztosít számukra, és végre megállapodhatnak, hamar szertefoszlik. Egy rövid nyugalmas időszakot követően a közelben keringő kisbolygók pályaadatai furcsa eltérést mutatnak, és egy szokatlan meteortevékenység is arra enged következtetni, hogy a Jelek felkutatása még nem ért véget.
Joshua a Jelkereső Különítmény tagjaként nem csak a Jelek miatt aggódhat: ő lett az Új Éra egyetlen olyan Végrehajtója, aki jelölést kap a papi pozícióra. A teljesítendő feladatok azonban erőteljes maradványreakciókat idéznek elő benne, emlékeztetve őt a múlt szörnyűségeire. Idővel pedig olyan döntések meghozatalára kényszerül, amikre nem biztos, hogy felkészült, s felmerül a kérdés: vállaljae a következményeket?
Nem ő az egyetlen, akinek személyes kihívásokkal kell szembenéznie: Kall, az Új Éra kivételes képességű Végrehajtója is hazatér Felyrenre. Szeretné tisztázni a múltjával kapcsolatos kérdéseket, de választ keres arra is, hogy vajon mi az a látomások formájában felbukkanó, borzalmaktól terhes hely, ahol ő mint Sötét Kall van jelen, és ahol egy teljesen más történetet írnak az empata lánnyal, G.g.vel.
Ahogy az Új Éra tagjai ismét rálépnek a Jelkeresés útjára, és egyre közelebb kerülnek az áhított válaszokhoz, úgy válik világossá számukra, hogy egy olyan világban élnek, ahol semmi sem az, aminek látszik, és ha elmozdítják az igazságot rejtő fátylat, talán nem vár rájuk más, csak jéggé fagyott messzeségek.