Angyali csók

Alex Markov és Daisy olyanok, mint a tűz és a víz. Alex mogorva, (természetesen) jóképű és igazán modortalan azokkal a nőkkel, akiket nem tart többre haszontalan, pénzleső piócáknál. Daisy egyszerű üzleti megállapodásnak reméli a házasságukat, Alex azonban lerántja a felső tízezer világából és ragaszkodik hozzá, hogy Daisy vele tartson oda, ahol dolgozik. Upsz, elfelejtettem megemlíteni, hogy vándorcirkusz igazgató. Daisy ellenben a végtelenségig undorodik az állatoktól. Az undoránál már csak a félelme nagyobb. Amikor márkás ruhában és magassarkúban megérkezik a cirkuszba, úgy érzi magát, mint egy partra vetett hal.

Daisy Devreaux az a fajta nő, akit túl gyakran ítélnek meg a megjelenése és a híre alapján, Alex pedig elköveti azt a megbocsáthatatlan hibát, hogy mindkettőt megteszi. Ez a lelketlen férfi azonban méltó társra talál Daisyben, akinek semmi mása sincs, csak a hatalmas szíve. Harca azért, hogy elfogadják és tiszteljék, fájdalmas és őszinte; együtt sírunk vele. Azt hihetnénk, hogy meg fog törni a megpróbáltatások súlya alatt, ám ehelyett felnő. Megtanulja, hogy az az ember, aki partikra járt, nem az igazi Daisy volt. A szenvedély nemsokára égi magasságokba repíti őket védő háló nélkül. Jó látni, hogy Mr.„én-vagyok-a-jó-te-meg-a-rossz” Markov a végére elnyeri méltó büntetését, bár addigra már megszeretjük.