A túlsó parton

John Galsworthy (1867-1933) angol író és drámaíró, a PEN Club egyik alapítója és haláláig elnöke 1932-ben kapta meg a Nobel-díjat. Az indoklás szerint az ábrázolás nemes előkelőségéért, amely a Forsyte Sagában éri el csúcspontját. Az előkelő családból származó író Harrowban és Oxfordban tanult, rövid ideig ügyvédként dolgozott, azután vagyonából az irodalomnak élt.
A Forsyte Saga az európai családregény divatja idején íródott, Thomas Mann és Martin Du Gard hasonló vállalkozásaival tart rokonságot. Öt évtizedet és négy generációt fog át időben, az 1880-as évektől a múlt század első harmadáig. A nagy sorozat első három regénye még az első világháború előtt jelent meg, azonnal irodalmi feltűnést keltett és szerzőjét a kortársak első sorába emelte. A szerző ekkor még nem gondolt arra, hogy a témával tovább foglalkozzék, s csak tizennégy év múltán tért vissza hozzá. Közben jött és elmúlt egy világháború, a megrögzött szokások között élő angol nagypolgárság kénytelen volt tudomásul venni, hogy nem csak a világ változik, de változnak ők maguk is.
A húszas évektől újabb Forsyte-kötetek jelentek meg, köztük az egyik utolsó, A túlsó parton, 1933-ban. E kötet már az angol burzsoázia hanyatlását, a viktorianizmus eltűnését és a nyugtalan, gazdasági válsággal is sújtott modern kor, egy másik Anglia beköszöntét ábrázolja két érzelmes szerelmi történet szálaira felfűzve.