Közelítések a meséhez

Azt hiszem, nem túlzás kijelenteni, hogy szinte alig van olyan nap életünkben, melynek során így vagy úgy ne találkoznánk a mesével valamilyen mediális megjelenési formában. De vajon tudnánk e kielégítő választ találni például azokra a látszólag banális kérdésekre, mi is egyáltalán a mese fogalma, lényege, milyen szerepet tölt be életünkben, és miért van (talán még felnőtt korban is) szükségünk rá? Meg tudnánk-e határozni a mese eredetét, pontos szerepét, helyét kultúrtörténetünkben? Irodalmi műfaj-e a mese? Nos ilyen és hasonló kérdésekre keresheti - és persze bizonyos esetekben meg is találhatja - a választ az olvasó a Bálint Péter által szerkesztett 223 oldalas tanulmány-gyűjteményben, melynek anyaga a 2002 októberében a hajdúböszörményi DE HPFK, Irodalmi, Kommunikációs és Kulturális Antropológiai Tanszék által megrendezett konferenciára épül. A szerkesztő előszavában többek között kifejti, hogy a szerzők a kötetet hiány- és hézagpótlónak szánják, mivel a mese műfajilag máig "meghatároz(hat)atlan", számtalan megközelítése és értelmezhetősége lehetséges, és hiányzik a hazai tudományos (interdiszciplináris) diszkurzusa. A könyv anyagának válogatása alapján úgy tűnik, a hiánypótlásra való törekvés valóban érzékelhető, hiszen a tizenegy szerző a hermeneutika, filozófia, antropológia, néprajz, romanisztika, germanisztika, pszihológia, nyelvészet és az irodalomtudomány aspektusai alapján tizenhat jelentős tanulmányban "közelít a meséhez". A kötet ajánlása nemcsak a szakembernek, hanem tulajdonképpen szinte valamennyi, a mese iránt érdeklődő olvasónak szól, a célzott olvasó azonban a felsőoktatásban résztvevő hallgató (talán az imént felsorolt tudományágak leendő művelői). Ez a kettős igénynek való megfelelés azonban nemcsak a műfaji besorolás meghatározásánál okozhat bizonytalanságot - tudományos ismeretterjesztés és/vagy szakirodalom? -, hanem más, főleg szerkesztési problémákat is maga után von. Például a tudományos ismeretterjesztés, a széles olvasói réteg igényeinek való megfelelés, az érdeklődés kielégítése szempontjából örvendetes ugyan az egyes cikkek viszonylag egyszerű nyelvezete, könnyen követhető struktúrája és a lábjegyzet közérthető, szöveg- és kifejezésma- gyarázata, ám éppen ez utóbbiak terjedelme és információtartalma a laikus olvasót kissé megterhelheti, az értő olvasót untathatja, viszont az egyes - egyébként magas szinvonalú - tanulmányok szakirodalmi presztizsét csökkent- heti. Csak úgy az egyes cikkek végéről hiányzó szokásos részletes irodalom- jegyzék vagy további szakirodalmi ajánlás. Érzésem szerint azonban ezeknél lényegesebb probléma, hogy hiányzik az anyagból egy záró fejezet, egy a véleményeket, elemzéseket átfogó, összegző konkluzív értékelés, amelyben tisztázni lehetett volna, vajon az egyes tudományok mesemagyarázatai mely pontokon kapcsolódnak, egészítik ki egymást és melyek azok a polémiák, amelyek alapján azok éles ellentétben áll(hat)nak egymással. Ugyanígy fel lehetne még venni a virtuális hiánylistára - mind az ismeretterjesztési mind a szakirodalmi célzat kedvéért - a mese európai történetének egy áttekintő, tájékoztató jellegű elemzését a mindenkori mesefelfogás korrajzával, az adott történelmi kor kontextusában a mesei intenció és recepció viszonyainak elemzésével, így a meséhez közelítés szempontjai nemcsak szinkronikusan, hanem diakronikusan is bővülhettek volna. Mazán Vilmos