Az utolsó magyar katonai lovag

Sipos Sándor az utolsó magyar katonai lovag c. könyvében
emléket állít azoknak a bátor, erényes, kivételesen
nagyformátumú magyar személyiségnek, akik élenjáró szerepet
játszottak abban a több mint ezerötszáz éves folyamatban,
amelynek során az ország, az állam létrejött, megerősödött és
tekintélyt vívott ki magának az európai népek között. A magyar
történelem számos olyan kiválósággal rendelkezik, akik döntően
járultak hozzá ezekhez a sikerekhez. Magyar vezérek,
fejedelmek, királyok, lovagrendek, kiváló katonai vezetők,
katonák a szereplői ennek a könyvnek. Külön fejezet foglalkozik
az Európa szerte tekintélyt szerzett magyar szentekkel, mint
példamutató személyiségekkel. A könyvből megismerhető,
többek között, hogy az országtól meglehetősen távoli Skóciának
a legnagyobb szentje is magyar.
Az emberi közösség, a társadalom fejlődése szempontjából mindig is nagy jelentősége volt a
kiemelkedő képességgel, példamutató magatartással rendelkező személyiségeknek. A
közösségi élet számos területére igaz ez, de különös fontossággal igaz a katonai területen,
hiszen a történelem során népek, országok sorsa dőlt el ennek a minőségén. Bár a 70 éve
lezárult utolsó nagy háborúban Magyarország a vesztesek között szerepelt, de a csaták, harcok
során még mindig képes volt olyan katonai erényeket és sikereket felmutatni, amelyek a
tiszteletreméltó elődöket idézték. Az egyik ilyen kiemelkedő személy v. Oszlányi Kornél
tábornok, az utolsó magyar katonai lovag, akiről az utókor, a háborút követő zsákutcás
társadalmi berendezkedés miatt, mint sok minden másról is, méltatlanul megfeledkezett. Rajta
keresztül a könyv azonban főhajtással kívánja tiszteletét kifejezni mindazon hősök, bátor
katonák előtt is, akik legyenek bárhol a világban, mindenkor hazájukat, Magyarországot
szolgálták, szolgálják, vagy érte áldozták életüket.
A könyv 240 oldal terjedelmű, 160 képpel illusztrált, ebből 110 kép a törzsszövegben, 50 a
mellékletekben. Kivitele fűzött, keményborítós. Az ismeretbővítést további 109 lábjegyzet
szolgálja, a felhasznált irodalom száma 49.