Civil történelem

ELŐSZÓ
Kedves Olvasó!
Akár laikusként, akár a történelmet oktató, kutató szakemberként, akár a civil-ügy iránt fogékony érdeklődőként veszi kézbe ezt a kötetet, talál benne „csemegézni" valót. Könyvünket elsősorban kordokumentumnak szánjuk. Egy történelmi korszak - a magyarországi rendszerváltás és az azt követő másfél évtized - speciális szempontú, szubjektív „lenyomatának". A pedagógus szakmai civil szervezetek - köztük elsősorban az általunk legjobban ismert Történelemtanárok Egylete - létrejöttét, tevékenységét, az elért eredményeket vizsgáltuk, összegeztük, továbbá olyan tudományos előadások szövegeit válogattuk és dokumentáltuk, amelyek az 1991-2004 között megtartott, éves szakmai konferenciáinkon hangzottak el. Úgy gondoljuk, ezzel a forrásanyaggal - a maga egyéni látásmódja ellenére is - hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a 20. század végének, 21. század elejének történelme a civil szféra aspektusából is kutatható legyen. Másodsorban tanulmánykötetünk olyan olvasmány, amelyben több nézőpontból mutatjuk be a Történelemtanárok Egyletének céljait, szemléletét, munkáját. Ez egyben műfaji változatosságot is jelent, hiszen interjúk, tudományos előadások szövegei, tanulmány, konferenciaprogramok, szakmai ajánlások és hivatalos dokumentumok egyaránt megtalálhatóak benne. így könyvünk nehezen fér a tanulmánykötet által megkövetelt keretekbe - bár egymás között ezzel az elegáns megnevezéssel illetjük. (Bízunk benne, hogy nem sértjük az olvasók „műfajérzékenységét") Talán nem véletlen, hogy ezúttal sem férünk a „keretek közé". Miért? Reméljük, ez is kiderül kiadványunk tanulmányozása közben. Bevezetőül - a szerkesztők egyikeként - hadd fogalmazzam meg ezzel kapcsolatos saját tapasztalataimat. Miként sokan mások, én is személyes ismeretség, barátság révén kerültem kapcsolatba a Történelemtanárok Egyletével. Rövid idő múlva - az egyesület portáljának hírszerkesztőjeként, pályázatíróként - munkatárs lettem. Ennek kapcsán természetesen lehetőségem, sőt kötelességem volt megismerni mindent és mindenkit, aki és ami fontos az Egylettel kapcsolatban. Naponta „vizsgáztam", s amikor már úgy éreztem, átlátom az ügyeket, egy beszélgetés során Miklósi László (a TTE elnöke) jó darabig összevont szemöldökkel ült velem szemben. Amikor megkérdeztem, mi a probléma, azt válaszolta, hogy megint többes szám második személyt használtam a többes első helyett. Elég értetlenül nézhettem rá, mire megmagyarázta: megint azt mondtam, „nem kaptátok meg a pályázati pénzt", és nem azt, hogy „nem kaptuk meg". Már régóta a többes szám első személyt használom. Úgy gondoltam, tájékozott vagyok egyleti ügyekben. E kötet szerkesztése kapcsán azonban rájöttem, hogy van, amit csak a személyes beszélgetések, a felvett interjúk többszöri meghallgatása, az előadások végigböngészése, az Egylet-történet tanulmányozása során érthettem meg. így fogalmazódott meg bennem annak az energiának a mibenléte, amely az Egyletet életben, fejlődésben tartja.