Szkíták aranya-A leningrádi Ermitázs vendégkiállítása - katalógus

FÜLSZÖVEG
Napjainkban a szkíták kultúrájának tanulmányozásában az egyik legfontosabb kérdés az, hogy milyen volt a Fekete-tenger északi partvidékén élő szkíták kapcsolata a környező területekkel. Az utóbbi évtizedek feltárásai és kutatásai e vonatkozásban számos váratlan eredményt hoztak. A "Szkíták világa" jelentősen kitágult, világossá váltak a szkíták valójában nem folyamatos, hanem stafétajellegű kapcsolatai a Távol-Kelettel, egészen az Altájig, Tuváig és Ordoszig. Ez az ősrégi útvonal, amely Európát a Távol-Kelettel kötötte össze, megelőzte a "selyemutat", amely a hellénisztikus időkben alakult ki.
Ma már tisztázott a szkíták kapcsolata a Közel-Kelettel, elsősorban az urartui állammal, továbbá szerepük Asszíria bukásában. A Közel-Kelethez fűződő kapcsolatok összekötő pontja a kelermeszi kurgánok zónája Kubánban, ezeknek anyaga bemutatásra kerül a jelen kiállításon.
Kevésbé tisztázott viszont a szkíták kapcsolata nyugati szomszédaikkal, így a thrákokkal, akik Erdélytől, illetve a Kárpátoktól egészen az Égei-tengerig, a Vardár és a Morava völgyétől keletre, a Fekete-tenger nyugati partvidékéig óriási területet foglaltak el. A thrák etnikum nagyon jelentős volt, s alapjában három nagy csoportból, illetve az ezekben egyesülő nem kevesebb, mint 86 törzsből állt.
A szkíták legközelebbi szomszédai az északi thrák törzsek voltak - a geták és a dákok, míg a déli népcsoportból a legszorosabb kapcsolatban az odrysokkal álltak, akik, a szkítákhoz hasonlóan, a görög gyarmatosítás érdekszférájába tartoztak.
Thrák elemek már a Fekete-tenger északi partvidékének szkíták előtti kultúrájában felbukkannak éppúgy, mint Észak-Kaukázusban az i. e. X-VIII. században, ezt az itt talált fémeszközök és agyagedények formájának vizsgálata bizonyítja. Ezeknek a kapcsolatoknak kiváló példája a mihalkovói kincs, amely az úgynevezett thrákiai Hallstatt-kultúra körébe tartozik.
Az i. e. V-II. század thrák művészetét olyan tárgyak képviselik, mint a Garcsinovóból származó bronzmatrica, vagy a romániai Dobrudzsában, Agighiolban előkerült híres serlegek. A Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött két "aranyszarvas" szkíta művekre emlékeztet. Magyarország területén szkíta típusú zablák is előkerültek. Másfelől a Fekete-tenger északi partvidékén a régészek egész sor thrák tárgyat ástak ki szkíta kurgánokból, mint pl. a zsirovkai arany veretet, amelyen szarvast marcangoló ragadozó madár, kígyó és más vadállatok láthatók, vagy a Homina mogilából és a Tolsztaja mogilából származó lószerszámokat.
Az anyagi kultúra, valamint a személy- és helynévkutatás terén végzett vizsgálatoktól várhatók újabb adatok a szkíták és nyugati szomszédaik kapcsolatáról.
Meggyőződésem, hogy ez a kiállítás erősíteni fogja a szovjet és magyar régészek együttműködését, segítve a szkíták és nyugati szomszédaik közötti kapcsolatok alaposabb megértését.
B. B. Piotrovszkij