Hungária - Athila

Oláh Miklós (1493-1568), aki élete utolsó negyedszázadában a legmagasabb hazai méltóságokba, a királyi kancellári, majd az esztergomi érseki sz ékbe emelkedett, ifjan, a mohácsi csatavesztést követően Németalföldre kísérte az özvegy Mária királynét. Brüsszelben került kapcsolatba Rotterdami Erasmusszal és körével, az európai humanistákkal. Gondolatvilágát a távoli, pusztuló haza képe töltötte ki, s mindvégig a hazatérésre készült. Ezért is merült fel benne a magyar történelem összeállításának a gondolata: meg akarta mutatni, honnan és miért süllyedt a magyarság a mélypontra, és hogy miképpen kerülhet vissza a csúcsra. A munkához 1563-ban fogott hozzá a Hungária című fejezettel, amelyet a kor humanista történetírói szabály szerint földrajzi bevezetőnek szánt, lényegében és tartalmilag azonban azt az ideális Magyarországot rajzolta le benne, amely a mohácsi katasztrófa előtt létezett, és amelynek újjáépítésére törekedni kell. 1573-ban készült el az "őstörténetet" feldolgozó második fejezet, az Athila, amely - az első fejezethez hasonlóan - a hajdani dicsőség emlékképét idézi az olvasó elé, de egyúttal felállítja a történelmi siker és bukás modelljét is. A vállalkozás ezzel megszakadt, de Oláh Miklós tanán nem is gondolt többre, hiszen kitűzött célját elérte. Vissza
TARTALOM
Az olvasóhoz 7
Hungária 9
Athila 53
Jegyzetek
Hungária 101
Athila 119
Utószó 131
Irodalom 145