Gúny és öncáfolat - avagy a kópé Szókratész

Platón szövegeiben Szókratész gúnyos nevetése rendre megtöri az emelkedett beszédet. De hogy kerül a csizma az asztalra? Az Euthüdémosz kapcsán Várdy Péter tanulmánya azt a fordulatot csontozza ki, ahol a szókratikus nevetés vidám öncáfolatba, a képtelen tagadás bizonyosságba csap át. Itt tudatosodik, hogy igenis létezik tagadhatatlan igazság. Mi mindent gúnyol ki Platón és a gonoszkodó Szókratész? Például azt a tételt, hogy minden viszonylagos, vagy azt, hogy nincsen általános érvényű igazság, hogy a boldogulásra való törekvés nem egyetemes elv, hogy az igazság lényege az ököljog. Platón szemében tehát jószerint nevetséges, mert önellentmondásos mindaz, amit korunk filozófiája is vall. Platón könnyed érvelése azt bizonyítja, hogy Szókratész iróniája a felismerés útja. Platón a csúffá tett kétely útján vezet be az alapelvek bizonyosságába