Nyelvjárás, beszélt nyelv és spontán sztenderdizációs törekvések a...

A szerző deklaráltan történeti szociolingvisztikai munkájában a XVIII. századi szegedi írnoki nyelvváltozatot jellemzi különböző források alapján három aspektusból: a helyi nyelvjáráshoz, a beszélt nyelvhez és a hivatalosságban szintén használt latin nyelvhez fűződő viszonyában. A nyelvtörténeti és szociolingvisztikai eszköztárat fölhasználva arra a következtetésre jut, hogy spontán sztenderdizációs tendenciák tapinthatók a vizsgált nyelvrétegben, amelyek a kötelező érvényű normatív nyelvváltozat megjelenése előtt is gátolták bizonyos nyelvjárási és beszélt nyelvi jelenségeknek az írott nyelvbe való bejutását.