Osztályozó nyelvészet - Saját képpel

Kicsi Sándor András 1957-ben született Budapesten. 1982-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, kínai–spanyol szakon. 1983–1987 között a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumban volt muzeológus, 1987–1995 között az Akadémiai Kiadónál lexikonszerkesztő. 1995–2015 között egyéni vállalkozóként elsősorban cikkírásból, szerkesztésből élt. 1996-tól 2004-ig a Duna Televíziónak, 1997–1999 között a Magyar Nagylexikon Kiadónak is dolgozott. Rendszeresen ír cikkeket 1988-tól az Orvostörténeti Közleményekbe és nyelvészeti folyóiratokba, 1990-től pedig irodalmi lapokba (Holmi, Ezredvég, Dunatükör, Napút stb.). Legalább háromezer szócikket írt több lexikonba. 23 könyv lektora volt. Tizenkét könyve jelent meg...

Ez a tanulmánygyűjtemény elsősorban az utóbbi évtizedben írt, főleg szószemantikai tárgyú írásaiból áll. Reflexiókat fogalmaz meg a szemantikai tárgyú szakirodalomra, például a magyarok közül Gombocz Zoltán, Károly Sándor, Kiefer Ferenc műveire, továbbá a strukturalista nyelvészet újabb irányzatai és a kognitív nyelvészet nemzetközileg jelentős művelőinek idevágó munkáira.

Több irányzatot, több elemző módszert mutat be. Az osztályozás, a klasszifikáció különböző formái több tanulmányának is témái: a betűk (pontosabban a grafémák) osztályozása, a szófajok közötti átmenetek, a többi főnevet osztályozó számlálószók meghatározása, az ellentét kifejezésének több típusa, a tegezettek körének kijelölése.

Példái különböző nyelvekből származnak, de sok magyar nyelvjárási jellegzetességet is tárgyal.