Írásjeltan - 41270

Európában számtalan könyv jelent meg és jelenik meg az írásjeltan témaköréből: az írásjelhasználat szabályairól, különleges problémáiról, az írásjelek stílusértékéről és történetéről; sőt több európai országban az írásjeltan része az egyetemi nyelvészeti tananyagnak is. A magyarban azonban az írásjeltan mind ez ideig a nyelvtudomány mostohagyereke volt, s csupán a helyesírási szabályzatok és segédkönyvek foglalták össze az írásjelekkel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat. Pedig az írásjeltannak legalább annyi köze van a grammatikához, a mondatfonetikához, a szövegtanhoz, a stilisztikához és a szemiotikához, mint a helyesíráshoz. Sőt az írásjeltan nemcsak a nyelvtudomány számtalan ágát szövi át, hanem része a kultúrtörténetnek is. Az írástörténet (s egyben az írásjeltörténet) ismerete megkönnyíti a régi szövegek helyes, pontos megfejtését, s elősegíti az írásbeli emlékek időhöz és helyhez kötését, forrásaik felkutatását, esetleg szerzőjük vagy másolójuk személyének meghatározását. A szabályok ismertetésén kívül a kötet szól az írásjelhasználat problémás eseteiről, az írásjelekben rejlő stílusértékről, az írásjel-használati divatokról, az egyes (elsősorban európai) népek különleges írásjel-használati szokásairól, valamint sok képpel illusztrálva az európai és a magyar írásjelhasználat színes történetéről is.