A ​szefárd zsidók nyelve a történelem tükrében

Az ​Ibériai-félsziget szefárd-zsidó lakosságának nyelvét, a zsidó-spanyol átfogó leírását adja a monográfia. A szerző könyve arányos elosztásban először is e nálunk kevéssé ismert népcsoport történetét vázolja az első századi megtelepedéstől az 1492-es kiűzetésig, illetve a diaszpóra időszakát egészen máig. A szerző a történeti részben, nem lépve túl a kötet kereteit, jól érzékelteti, hogy a hispán történelem a 15. századig szorosan összeforrt a zsidók (a 15. században ide kell érteni az áttérteket is) történetével, de egy hosszabb fejezetet szentel a szefárd szó jelentésének és a különböző országokban letelepedett és ma is élő szefárd-zsidó közösségeknek. A második rész a spanyolhoz közelálló ladino nyelvet nyelvészeti szempontból mutatja be a történeti előzményekre, az írásbeliségre, az archaikus elemekre, az idegen nyelvi hatásokra és a nyelvfejlődés főbb korszakaira, valamint a jelen nyelvváltozatokra való kitekintéssel. A legszélesebb spektrumot érinti, és talán a legérdekesebb, a harmadik rész, mely a zsidó-spanyol nyelv társadalmi beágyazottságának aspektusait járja körül a lehető legszélesebb körben. Szót ejt a kétnyelvűség, a nyelvcsere, a nyelv fennmaradását és hanyatlását elősegítő tényezőkről, a megmaradás esélyeiről, módozatairól és színtereiről éppúgy, mint a nyelvmegőrzés útjairól. Az utolsó rész módszertani szempontból hoz újat. Benne száz, interneten keresztül meginterjúvolt beszélő kérdőíves anyagát elemzi a szerző különböző szempontok szerint. A spanyol nyelvű összefoglalással, a rövidítések magyarázataival, bibliográfiával és a kérdőíveket bemutató melléklettel záródó mű nálunk hiánypótló, a témában kiindulási alap.