Nyelvszokások (A nyelvszokások mint szimbolikus nyelvi cselekvések)

A nyelv antropológiája vagy antropológiai nyelvészet néven a nyelvhasználatra, azon belül leginkább a nyelvi szokásokra (szokásszerű nyelvi cselekedetekre) vonatkozó ismereteket értjük. A 19. században még főleg etnolingvisztika néven emlegették, majd nemzetközi hatásra az antropológiai nyelvészet kifejezés terjedt el. Egyik részterületére, a folklórral és nyelvvel kapcsolatos kutatásokra a folklórlingvisztika szót is használják.

Balázs Géza tudományos és ismeretterjesztő írásaiból állt össze egy kötet, amely az etnológiai, néprajzi „népszokások”, az antropológiai nyelvészetben (Dell Hymes által) használt „beszédszokások” mintájára a „nyelvszokások” összefoglaló címet kapta.

A kötet négy fő pillére: a gondolkodás (és ember, a nyelv kapcsolata), a nyelvkeletkezés (máig megragadható jelenségei), a konkrét nyelvszokások (és ezek nyomozása: „a nyelv mélyén”), valamint a változás (hiszen minden változik, a nyelv mellett a nyelvszokások is).

Az írások többnyire megfigyelhető nyelvi érdekességeken keresztül a nyelv s rajta keresztül az ember kulturális folyamatainak mélységeibe kívánják bevezetni az érdeklődőt.