Repülj madár, repülj...

A kiadói papír borító enyhén foltos, a szélei enyhén kopottak a sarkai enyhén szakadozottak. Belül teljesen ép.
Legyen az ember víg vagy bánatos, érje mérhetetlenül nagy öröm, vagy kegyetlenül lesújtó kudarc, mindétig hű marad életének nélkülözhetetlen társához, a dalhoz.
Lényének legmélyebb régióiból tör elő, minden hangulathoz idomul. Belengi életet, magányában vigasztalója, társas életében pedig összekötő híd. Magával hozza az ember a világra, akárcsak anya nyelvét, szükségszerűen buggyan elő a gyermekkori gügyögésben, játékkísérő éneklésben, majd felnőttkorban különböző hangulatban.
Népdalkincsünk, ez a felbecsülhetetlen értékű örökségünk, közösségi szinten történelmi múltunk, lelki alkatunk természetes szüleménye. Szövegébe, dallamába sűrűsödik minden lelki sajátosságunk, közép európaiságunk összes jellegzetessége. Hosszas kutatások, gyűjtések és elemzések fényt derítettek arra a már általánosan elfogadott, de még hiányosan magyarázott tényre, hogy a földrajzi tájnak, az arra jellemző éghajlatnak döntő hatása van a népzene alakulására. Akárcsak nyelvek kialakulására és fejlődésére.
A népdal ma közkincs, hála annak az áldásos gyűjtőmunkának, amelyet neves szakemberek, a népzene szerelmesei végeztek nagy áldozatkészséggel. Népzenei térképünkről lassanként eltűnnek a fehér foltok, a felleltározott dalok szerves részévé válnak műveltségüknek. A modern élet fenyegetése újabb megszállottakat indít el a népdal fellegvárai felé, a lappangó kincsek megmentéséért. A feladatot a bartóki és kodályi parancsszó teszi halaszthatatlanná. Üdvös munkájukat méltán övezi csodálat és elismerés. Szülőföldünk zenei értékei bevonultak köztudatunkba. Friss, éltető buzogásukkal lassan-lassan kiszorítanak onnan minden hamis csengést, álhangot. A zenei nevelést ma már olyan értő kezek irányítják, akik a tiszta forrásból táplálkozva eljutottak a pedagógia magaslataira, s onnan táplálják be ifjúságunk tudatába mindazt, ami érték, ami ősi erővel szép.
Legyen ez a kis könyv, aminek összeállítója is szánja, hasznos segítség azoknak,akik még beljebb hatolnak a népzene világába, akiknek az éltető forrást csak is ez a zene szolgáltatja. Ifjúságunknak pedig műveltséggyarapító eszköz. Mindnyájunknak nélkülözhetetlen társ! Repülj madár, repülj,
Ménaságra repülj,
Édes galambomnak
Gyenge vállára ülj.

Mondjad, én küldtelek,
Mondjad, hogy rab vagyok,
Idegen tömlöcben
Térdig vasban vagyok.

Rab vagy rózsám, rab vagy,
Én meg beteg vagyok,
Mikor eljössz hozzám
Akkor meggyógyulok.