Buy books with your smartphone.
€40.03
Free delivery
Expected delivery time
28 workday.

Esztár néprajza (Folklór és etnográfia)

KLTE Néprajzi Tanszék, 1987
  • 139 oldal
  • Kötés: puhatáblás, ragasztókötött
  • hibátlan, olvasatlan példány
  • Szállító: Antikvár Könyvkínáló
  • Saját képekkel (állapotfotó). Olvasatlan, csak a fotózás idejére kinyitott állapotú példány. Könyvízelítő: "Belelapozás". Angol és német összefoglalóval és "Tartalom"-mal.

Saját képekkel - Folklór és etnográfia 30 - Oktatási és kutatási kiadvány Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Tanszék, Debrecen - Szerkeszti: Ujváry Zoltán - 28 képpel illusztrált

- - "18 kéve volt egy kereszt. Esős időben a legalsó kéve alá kaparékot tettek, vagy felhajtották a legalsó kévénél a búza fejét, így a szalma maradt alul, ezt hívták buktató kévének. A legfelső a pap. „Tedd rá a papot, hogy imádkozzon!" Általában nyugatról jött a vihar, ezért keletnek tették a torzsát, a feje padig nyugat felé csüngött, hogy a szél ne kapjon alá. Sokszor a papnak a farkát, kalászát lekötötték az alatta levő kévéhez, hogy a vihar szét ne vigye. Ha ritka, rossz volt a termés, nem tudták falhoz vágni, vagy rövid volt az árpa, akkor rendié vágták, majd 3—4 ágú favillával felgyújtották petrencébe, vagyis akkora csomóba, amit egy nagy villával fel bírtak tenni a szekérre. Ha nem vitték be azonnal, ami gabona esetében ritka volt, akkor boglyába naktak. A megdűlt gabonát ellenkező irányból alávágták. Aratás után a tarlót felgereblyézték, hogy az ott maradt gabonaszálakat összegyűjtsék. Ehhez két méter széles kézigereblyét használtak. Az ember vagy az asszony végezte ezt, de többnyire a nagyobb gyerekekkel csináltatták, akik már elhagyták az iskolát. Az így összehúzott kaparék kis ormóba gyűlt. A felgereblyézett földre mentek a szegény gyermekek, özvegy asszonyok szedegetni, akik az ott maradt kalászokat gyűjtögették. A szedegetést 3—4 szálanként összekötve a napon megszárították, majd vagy kézzel dörzsölték ki a szemet, vagy súlyokkal verték ki ponyván. Volt, akinek 2—3 mázsa is összegyűlt, s az így nyert búzát a csirkének adták. Az aratók leginkább nyersszalonnát früstökőltek, ha távol dolgoztak, az volt az ebéd is. De ha nem kellett messze menni, akkor zöldpaszulylevest, tökkáposztalevest vagy rizslevest vittek ki nekik a rakoncásban, s a leves után fánkot ettek. Kereszt alá, hűvös helyre ültek le ebédelni. Nagy melegben különösen szerették az ecetciberét. Ezt a legutóbbi időkig kedvelt savanykás levest úgy készítették, hogy a vízbe ecetet és cukrot tettek, majd kenyeret aprítottak bele. A vizet kőkorsóban, csecseskorsó-ban tartották, abban hidegebb maradt, mint a bádogkannában. Ha elfogyott, a gyerekek hoztak frisset. Búza hordáskor a szekeret a két keresztfán fektetett két vendégoldallal toldották ki. Száraz időben házivászonból készült ponyvát is terítettek a szekérre, hogy ha a termény a rakodásnál taposódott, a kihullott szem ne menjen kárba. A kévéket vasvillával adta fel az egyik ember, a másik pedig rakta."