Egyház és közösség a kora újkorban

A Küküllői Református Egyházmegye 17-18. századi iratainak tükrében

A reformáció társadalom- és mentalitásformáló ereje Max Weber óta a társadalomtudományi kutatások érdeklődésének fókuszában áll. Kiss Réka ennek egy sajátos vetületét, a kálvini egyházfegyelmezést teszi vizsgálata tárgyává, amely a morális szabályok és a társadalmi magatartásformák kontrollálásának a korábbiaknál jóval gondosabban kidolgozott rendszerét vezette be. Könyvének központi problémaköre a népi kultúrát alakító egyházi irányítás kérdése, az egyház normatív szabályozó szerepe. Az erdélyi Küküllői Református Egyházmegyében fennmaradt 17-18. századi kéziratos források elemzésével és nemzetközi párhuzamok összevetésével azt mutatja be, hogy miként érvényesült az egyházi irányítás a helyi közösségek mindennapi életében, s miről árulkodnak a vallásos élet helyi vezetőinek, az egyházi normákat közvető lelkészek és tanítók, fegyelmi ügyei. Az élet mely szférái felett gyakorolt ellenőrzést az egyházi vezetés? Az általa támasztott elvárások találkoztak-e a falusi közösségek erkölcsi normáival? Milyen szankciókkal sújtották a normasértőket, s ezen belül, mit jelenthetett a legsúlyosabb spirituális büntetési forma, az excommunikáció a kora újkori közösségek életében?