Az ion fejezet

Kubinszy Mihály amióta csak az eszemet tudom, szorosan hozzátartozik gazdag soproni gyermek- majd fővárosi felnőttkoromhoz. Édesapámmal fiatal építészhallgató kora óta baráti kapcsolatban volt, később az egyetemen hosszú évtizedekig közvetlen munkatársakként dolgoztak, s Winkler Oszkár nyugdíjba vonulása után ő lépett az Építéstani Tan szék élére. Kapcsolatunk barátsággá érett, miközben én is felnőttem és építésszé nevelődtem. Akárhányszor találkozunk és időt engedhetünk egy kis beszélgetésre, észrevétlenül tudok meg érdekes részleteket családomról, Sopronról és az építészekről: a régiekről, akik hajdan őt tanították és évfolyamtársairól, kortársairól, akiktői én tanulhattam, soproniakról és a világról, ahol mindig a soproni építész szemével jár. Hét éve egy kellemes családi ebéd közben kértem először, írja le ezeket a történeteket, hogy ne csak közvetlen környezete és baráti köre élvezhesse őket, hiszen pótolhatatlan forrás az emlékezete. E naptól kezdve gyakran noszogattam ez ügyben, de közben megjelent Sopron építészete a 20. században című könyve, s aztán A régi soproni Lőver következett a sorban.

2003 őszén életre hívtam a HAP Galériát amely a 20. század kiváló magyar építészeinek és építészetének bemutatása mellett nekifogott építészeti könyveket is kiadni: többek között a Gulyás Zoltán építészete című albumot (Ferkai András szerkesztésében), és elindítottuk a HAP-könyvek sorozatát a Felülről körözve, Molnár Péter prózai írásai közreadásával. Talán ezért, talán mert olyan sokszor kértem, a múlt nyáron megszólalt a telefonom és Mihály jókedvűen jelentkezett: - Addig biztattál, míg most belekezdtem az írásba, és úgy gondolom, a nyáron be is tudom fejezni. Vigyázz, a szavadon foglak!

Mihály megtartotta az ígéretét, és így örömmel adhatom most az Onök kezébe ezt a könyvet, a HAP-könyvek második kötetét, mert biztosan tudom, hogy lenyűgöző, érdekes olvasmány, olyan információkkal gazdagodhatunk általa építészekről, a soproni életről, Sopronról és a Kubinszky családról, amelyeket csak ebből a kötetből szerezhetünk meg. Fogadják olyan szeretettel, ahogy mi életre hívtuk!

Winkler Barnabás