Nagy Sándor művészete - Freskók és üvegfestmények Pesterzsébeten

A XX. sz. elején neogótikus stílusban épült Szent Erzsébet templom, Nagy Sándor által (1937 és 41 között) festett freskói az európai szecesszió hosszú utóéletének egyedülálló példái. Nagyszerűsége az 1900 és 1914 között fénykorát élő gödöllői művésztelep vezető mesterének, Nagy Sándornak köszönhető. (...)

Nagy Sándor Székely Bertalan tanítványa volt, majd római ösztöndíjas, ezt követően pedig Párizsban tanult tovább. Alkotásaiban ötvözte az itáliai mesterek (Giottótól Raffellóig) művészetét (külön tanulmányozta a freskófestés technikáját) és a modern Párizs szimbolista festőinek látásmódját. Megérintette a preraffaelita mozgalom (különösen Dante Gabriel Rossetti művészete).

Hazatérve Nagy Sándor mindezeket a hatásokat egyesítette a magyar és az ősi népművészet formakultúrájával, ezzel különös, egyedi stílust teremtve.

Décsei Géza, a Szent Erzsébet templom széles látókörű, művészettel foglalkozó prelátusa megrendelésére 68 évesen fogott hozzá a templom kifestéséhez. Egyedül dolgozott, gyorsan és pontosan, szinte javítás nélkül, ahogy ezt a freskótechnika megkívánta. Nagy Sándor tanítványa, Iván Szilárd véleménye szerint: „A Szent Erzsébet templom Nagy Sándor Sixtusi kápolnája.”

Nagy Sándor utolsó éveiben kenyérgondokkal küszködve, magára hagyottan halt meg. Halála után 15 évvel Bernáth Aurél fedezte fel a pesterzsébeti freskók kiemelkedő európai jelentőségét: „Ez a templombelső magas rangú művészi látványosság, a szecessziónak európai viszonylatban is egyik legjelentékenyebb alkotása.”