Anyanyelvi képességek

Az óvodáskorú gyermek megismerésének, fejlesztésének rendszere és eszköztára című sorozat hatodik kötetét tartja kezében az olvasó. A gyermekek anyanyelvi képességeinek fejlettsége az óvodapedagógus munkájának egyik legfontosabb fokmérője. Az óvodakezdés első napjaitól fogva fürkésző pillantásokkal figyelik a szülők gyermekeiket, kivel, kikkel kommunikált, tud-e már verset, mondókát, dalokat, egyáltalán jelzi-e a pedagógusnak szükségleteit. A kommunikáció, a kifejező készség, a beszéd révén tetten érhető a gyermek szocializálódása, belső élmény- és képzetvilága, az értelmi fejlődése, s természetesen az iskolakészültsége is. Látható tehát, hogy pusztán az anyanyelv alakulásának, fejlődésének, jellegzetességeinek megismerésével képet kaphatunk a gyermek személyiségéről és képességeiről. A pszichológusok, gyógypedagógusok ki is aknázzák az ebben rejlő lehetőségeket. Személyiségvizsgáló módszereik között szerepel a beszélgetés, beszéltetés, p1. meseszövés tematikus képek, befejezetlen mesék révén. A beszéd jellegzetességei utalnak a beszélő érzelmi állapotára, vagy akár alkalmazkodási nehézségeire is, pl. szorongás kifejeződése, elektív mutizmus jelensége, vagy akár az echolália előfordulása autista, hospitalizált gyermeknél. E mű megalkotói jelen képességkörön belül a gyermeki személyiséget a kommunikáció, metakommunikáció, a kapcsolatteremtés- és tartás oldaláról vizsgálják elsősorban. Természetesen a szerzett információk csak részben vonatkoznak a gyermek alkalmazkodási, szocializálódási képességére, az érem másik oldalát" a kommunikációs képesség jelenti. Előfordulhat, hogy szegényes kommunikációs képessége miatt nem kezdeményez egy gyermek kapcsolatot. A szerzők jelen kötetben az anyanyelvi képességeket a képességek oldaláról is megragadták, ami koncepciójuk szempontjából érthető és természetes. A beszédészlelés és- értés, a beszédprodukció területén is találunk számos példát arra vonatkozóan, hogy kik és milyen aspektusból vizsgálják és mérik a gyermekeket. A logopédusok szerepét és kompetenciáját fontos kiemelni e téren, hisz a beszédhibák korrekciója, beszédzavarok kezelése kizárólagosan a logopédus feladatköre. Bár tudjuk, hogy az óvodapedagógus a szűrésben, valamint korrekció során a logopédus által szupervizionált gyakoroltatásban aktívan részt vesz, pl. légzőgyakorlatok, légzéstechnika, nyelv- és ajakgyakorlatok, fonémahallás, grammatizmus fejlesztése. Jelen kötet szerzői a beszédstílust, beszédlégzést, fonémahallást és az artikulációs zavarok felismerését be is illesztették diagnosztikus rendszerükbe. Ezzel céljuk a szűrés megvalósítása a helyes beszéd kialakítása végett.