A ​der-die-das rejtély

Gulyás ​Péter Pál eddig megjelent könyvei kivétel nélkül meglepetésként hatottak az olvasókra. A szerző ugyanis a közismert bibliai vagy klasszikus mítoszokban, régi és újkori népi mondákban szereplő személyek, tárgyak és fogalmak ismertetéséhez merőben szokatlan, eredeti nézőpontokat választott. Ilyen módon eddig nem, vagy félremagyarázott részleteket sikerült megvilágítania, napvilágra hoznia, majd egyedi és összehasonlító elemzéseknek alávetnie.

Nincs ez másképp legújabb könyvében sem. Ebben a klasszikus mítoszvilágot és a csillagászatot a nyelvészet látókörébe hozva sikerült az indogermán nyelvek főneveinek oly sokszor vitatott és a tanulók által elátkozott nemi hovatartozását – legalábbis részben – értelmezhetővé tenni.

Gyermekkoromból emlékszem egy családi ebéd utáni beszélgetés témájára, amely a német főnevek sokszor indokolatlannak látszó „der-die-das” kérdésével foglalkozott. Az osztrák származású nagybácsim sem tudott a kérdésben zöldágra vergődni. Bevallotta, fogalma sincs, hogy a der Honig (a méz) miért hímnemű.

Hét, sőt nyolc évtizedig kellett várnom, hogy Gulyás Péter Pál segítségével megtudjam az okot, a valószínű igazságot, amelynek felismerése csak egy kivételes meglátó képességű elmének áll módjában.

Kívánom, hogy minden olvasó részesüljön a szerző jóvoltából annyi és olyan szellemi élvezetben, mint én.

A mítoszok és a nyelvek iránt érdeklődő
Ponori Thewrewk Aurél
csillagászat-történész