Az én mesém 7.

„A ​hetedik te magad légy…”

Néha nagyon várunk valamire, amit nem kaphatunk meg. Máskor semmire sem várunk és csodás ajándékot kapunk, akárcsak a mesékben.
Néha, ami elsőre jónak tűnik, arról később kiderül, hogy mégsem olyan jó. Máskor, amibe úgy érezzük, hogy beleszakad a szívünk, életünk legboldogabb pillanatává válik, akárcsak a mesékben.
A jó és a rossz, a rút és a szép körülvesz minket, akárcsak a mesékben.
Hét éves a mesekönyvünk. A hetes mágikus szám. Vele csodákat éltünk át, álmokat valósítottunk meg, megjártuk a poklot és a mennyországot. Előre várt és váratlan események kísérték útját.
Megküzdöttünk az idővel, a hétfejű sárkánnyal; fel kellett vennünk a hétmérföldes csizmát, hogy lépést tudjunk tartani a beérkező mesék és rajzok özönével, akárcsak a mesékben.
Mindezek ellenére vagy éppen emiatt, ez a hetedik könyv mi magunk lettünk, ahogy a hetvenhét éve elhunyt József Attila mondta.
Olvassák, lapozgassák olyan szeretettel, amilyennel mi készítettük!

Buzás Kálmán és Nagy Krisztina
szerkesztők