Kocsér története, 1977-2000

„A harangszó a távol falukból
Meghalni jár ide,
S az eltévedt madár körülnéz csak,
S odább megy ízibe.”
(Petőfi S.: Kutyakaparó 1847)

Amikor Petőfi a Kocsér határában lévő csárdáról írta e sorokat, már közel 300 lakos élt a pusztán, melyet Jászapáti város lakossága váltott meg 1745-ben a Jászkun redempció évében. A Jászapátiból idetelepült „redemptusok” 1877-ben önálló nagyközséget alapítottak.
A gyorsan fejlődő községnek a II. világháború előtt már több mint 4000 lakosa volt. Az 1945 után bekövetkezett politikai, gazdasági változások következtében a lakosság száma a felére csökkent. Ez a könyv az 1977-ben megjelent Kocsér 100 éves történetének folytatása. Visszatekint azonban a múltra is, így az olvasó Kocsér korábbi múltjáról vázlatosan, az utóbbi évtizedekről részletesen tájékozódhat.