A Szent László Társulat Története 1861-1941 (Dedikált)
- 95 oldal
- Kötés: puhatáblás, ragasztókötött
- jó állapotú antikvár könyv
- Szállító: Antikvár Könyvkínáló
- Saját képekkel (állapotfotó). Keveset forgatott, jó állapotú példány. Könyvízelítő: "Belelapozás".
Saját képekkel - Kiadó: Egyházmegyei Könyvnyomda, Veszprém - Ismertető: Későbbi Árpád-házi királyaink igazi Szent László kultuszt teremtettek, melyet a nép is nagy becsben tartott. Erről tanúskodnak napjainkig a Kárpát-medencében fellelhető templomfreskók, melyek a szent király csodáit, legendáit ábrázolják. Nagy Lajos király példaképének tekintette Szent Lászlót, ugyanis lovagjait – a lovagkirály tiszteletére – Szent László lovagjainak nevezte. 1849 után, a Habsburg önkényuralom minden magyarérzelmű rendet feloszlatott, s vagyonukat a Mária Terézia Rendbe olvasztotta. 1861-ben, gróf Károlyi István az elbukott szabadságharc menekültjeinek és az akkori Magyarország határain kívülre szorult nemzettestvéreink megsegítésére egy nemes célú Társaságot alapított, melyet a szent király tiszteletére Szent László Társulatnak neveztek el. Ezen törekvésüket támogatta a magyar püspöki kar is. 1863-ban Szcitovszky János esztergomi hercegprímás közbenjárására, IX. Pius pápa breve kibocsátásával elismerte a társulatot és a következő szavakkal megerősítette: „a Szentszéknek mindig szívügye volt a nemes magyar nemzetnek a jóléte és boldogulása.” A rend nevében ezét szerepel évszám.
A nemzettudat erősítésén és a hagyományok ápolásán túl, a Társulat egyik legfontosabb célja a karitatív tevékenység volt.
A trianoni békediktátum után – noha az utódállamok csírájában fojtottak el minden, az új határokon túl rekedt magyarság megsegítésére irányuló törekvést -, Serédi Jusztinián hercegprímás a Szent László Társulatot is megbízta patronálásukkal.- További ismertető: "Belelapozás".
- - Szent László a hősiesség, a bátorság és a lovagiasság erényeivel bőségesen felvértezett király, méltó helyet foglal el történelmünkben. 1040 körül született Lengyelországban. Atyjától, Béla hercegtől a lovagi erényeket, anyjától, Richeza lengyel hercegnőtől a mély és szilárd katolikus hitet örökölte. 1077-ben lépett a magyar trónra, s 1095. július 29-én, Nyitra városa mellett hunyta le örökre szemét. Előbb Somogyváron, majd a székesegyház elkészültét követően Nagyváradon temették el. Sírjánál csodák történtek. Ezeket, valamint érdemeit, III. Celesztin pápa megvizsgálta és követe, Gergely bíboros által Biharváradon, 1192. június 27-én a szentek sorába emelte. Az ő uralkodásának idején avattak először magyarországi szenteket: államalapító István királyt és fiát, Imre herceget, a vértanú Gellért püspököt, valamint Andrást és Benedeket, a két zobori remetét.