Dido királynő szerelmed

Karthágó ezerféle hangjából kiválik egy nő halk sóhaja. Könnycseppek csillognak a légben. Aranysárga haja zászlóként lobog. Karthágó felett. Kié az édes hang, a könny, a napszínű hajzuhatag? Hová lett vénuszi termete, szív alakú arca, tekintetének mély azúrja?
Megelevenedik a rég múlt. A morajló tenger látta, mi történt akkor... A lengő szél emlékszik... A csillag üzen...
Kilép az árnyak világából Dido királynő... Nem volt nála a maga korában senki szebb, híresebb, szerelmesebb.
Most szólaljon meg ő maga!