Czigler Győző
- 239 oldal
- füles, kartonált
- ISBN:
Czigler Győző a dualizmus korának sokat foglalkoztatott és befolyásos építőművésze volt. Apja, ifj. Czigler Antal, Arad főépítésze mellett már gyermekkorától ismerkedett jövendő hivatásának rejtelmeivel. Akadémiai tanulmányait Bécsben végezte, Theophil Hansennek, az ókori görög alapú neoreneszánsz mesterének növendékeként. Lelkesedett az antikvitás iránt, s mivel ez építőművészetében is megnyilvánult, 1887-től kinevezték a Magyar Királyi József Műegyetem ókori építészeti tanszékének oktatójává. A konzervatív irányt képviselte, a neoreneszánsz formavilág mellett egész életműve során kitartott, ugyanakkor az 1890-es évektől a neobarokk, a századfordulótól pedig a bécsi szecesszió egyes motívumai is feltűntek művein. Kiváló kapcsolati rendszerének és elismertségének köszönhetően jelentős állami és egyházi megbízásokat teljesített, a történelmi Magyarország területén iskolák, templomok, törvényszéki paloták, egyéb köz- és lakóépületek sora dicséri keze munkáját. Fiatalon, ötvenöt évesen hunyt el, s félbehagyott terveit - köztük a fő műveként számontartott Széchenyi fürdőt - már irodavezetője, Dvořák Ede és barátja, Gerster Kálmán véglegesítették. Bár figyelemre méltó termékenységének és városképileg hangsúlyos, művészi szempontból igényes munkáinak köszönhetően Czigler jelentősége a korszak magyar építészetén belül vitathatatlan, életművének monografikus feldolgozása sokáig váratott magára.