Szkalnitzky Antal (Egy építész a kiegyezés korabeli Magyarországon) Dedikált + Szkalnitzky Antal (Egy építész a kiegyezés korabeli Magyarországon) Kandidátusi értekezés tézisei ( 2 db kiadvány) - Dedikált

Szkalnitzky Antal (Egy építész a kiegyezés korabeli Magyarországon)
Sisa József
Akadémiai Kiadó, 1994 - 156 oldal･kemény kötés

Sisa József･ : Szkalnitzky Antal (Egy építész a kiegyezés korabeli Magyarországon) - Kandidátusi értekezés tézisei (1991) kézirat - 12 oldal -
Szkalnitzky Antal (1836-1878) az 1860-as és 70-es évek Magyarországának egyik legjelentősebb építészegyénisége volt. A bécsi politechnikumban és - első magyarként - a berlini Építészeti Akadémián végezte tanulmányait. 1860-ban hazatérve részt vett a Magyar Tudományos Akadémia palotájának építésében; elismerésként az intézmény a nem egészen 30 éves ifjút levelező tagjai sorába választotta. Az Akadémia építésével egy időben készült el Szkalnitzky tervei szerint a romantikus stílusú debreceni színház, az önkényuralmi korszak egyik legfontosabb világi középülete. Korai alkotásai sorát gyarapították az első pesti Állatkert építményei és a nagyszabású hajdúhadházi református templom is.
Nagyszámú monumentális épület tervezésére azonban a kiegyezés nyomán beköszöntő konjunktúra adta meg Szkalnitzkynak a lehetőséget. Így került sor Budapesten a Duna-parti Thonet-udvar és a Hungaria Nagyszálló, a főposta, a Nemzeti Múzeum mögötti ún. palotanegyed több épületének, az Oktogon tér négy házának, az Egyetemi Könyvtár és a régi Nemzeti Színház épületegyüttesének építésére. De Szkalnitzky tervezett vidékre is, pl. az aradi és a székesfehérvári színházat. Ezen épületek immár mind az új stílus, a polgári értékrendet tükröző neoreneszánsz alkotásai.
Szkalnitzky a szakmai közélet fontos személyisége, sőt tevékeny alakítója volt. 1864-70-ben mint a budai politechnikum tanára - elsőként Magyarországon - a történeti stílusokat oktatta; ő indította el a tanintézetből tüneményes pályáján Hauszmann Alajost, a kúria és a királyi palota későbbi építészét. Szkalnitzky részt vett olyan modern polgári intézmények megalapításában is, mint a Képzőművészeti Társulat vagy a Magyar Mérnökegylet.
A szerző azonban nemcsak a kiváló építész életének és munkásságának bemutatására vállalkozik, hanem áttekintést is ad a kiegyezés korabeli Magyarország építészeti stílusáramlatairól, építészeti közéletéről, tervezési és építési gyakorlatáról. Ezáltal a magyar építészet egyik legtermékenyebb, ám érdemben alig kutatott korszakába nyújt betekintést.
A könyv széles körű levéltári és könyvtári kutatómunkán alapszik; gondosan válogatott képekkel: eredeti tervekkel, archív és mai fényképekkel illusztrált. Remélhetőleg segít abban, hogy Szkalnitzky Antal végképp elfoglalja a magyar építészettörténetben az őt megillető helyet.