A szigetlakó - Hatvannyolc palackposta

Géber László levélgyűjteményét műfaji és mediális fikcióján túl témaválasztásai is izgalmas olvasmánnyá teszik. Szövegei különlegessége, hogy köznapinak, kicsinynek látszó kérdésekből, jelenetekből, ironikus, önironikus, monológszerű felvezetésekből indul ki, s jut el hirtelen váltással vagy asszociációs gondolatsorral egy-egy lényeges kérdés mélyéig, hogy aztán innen újra egy apró, jelenetszerű látványt közvetítő képpel vagy vigasztaló (a váltás miatt azonban leginkább iróniába hajló) mondattal zárja írását. S e zárlatok között vannak olyanok, melyek miniatűr festményként, fotóként hatnak, mint a 2014. december 30-i írás végén: "Két fekete kiscicánk most először lépett a fehér hóba, a szomszéd kisgyerek is először csodálta meg ezt a csillogó, puha valamit." A palacküzenetek írója önmagát többször is lázadó egyéniségként jellemzi, e lázadás azonban mindenütt csendes és filozofikus: a megfigyelés és odafigyelés lázadása egy olyan világban, ahol éppen a perspektíva és elmélyült gondolkodás bizonyul hiánynak - ilyen szempontból írásai kordokumentumok is. Hász-Fehér Katalin