A latin nyelv története

A latin nyelv az európai kulturális örökség legmeghatározóbb része. Latin volt a középkori és koraújkori Európa legfontosabb közvetítő nyelve. A latin ábécé az egész világ kulturális arculatára nagy hatást gyakorolt, hiszen az európai nyelvek nagy részének lejegyzésére ezt az ábécét alkalmazták. A latin nyelvből születtek meg a román vagy újlatin nyelvek. Ezek a tények már önmagukban is mutatják, hogy milyen jelentőssé vált a Kr. e. 5. században még csak szűk területen, a nyelvnek is nevet adó Latiumban beszélt lingua Latina, a latin nyelv. E munkában a nyelvi változások tudományos igényű leírásán túlmenően az olvasó általánosabb kérdésekre is választ kaphat: Milyen módszerekkel közelíthető meg a nyelvi őstörténet ott, ahol nem állnak rendelkezésünkre írott források? Hogyan tárhatók fel a nyelvek közötti rokonsági viszonyok? Hogyan alakult ki az a latin ábécé, amelyet mi is használunk? Az F betűnek hogyan alakult ki az f hangértéke, s miért pont G-vel jelöljük a g hangot? Milyen nyelvi változások és kulturális tényezők hozták létre a klasszikus latinnak nevezett nyelvváltozatot, amelyen Cicero, Caesar, Vergilius és társaik máig ható irodalmat hoztak létre? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre találhat választ az érdeklődő olvasó az első magyar nyelvű latin nyelvtörténetben. Adamik Béla (1969, Budapest) 1989–1996 között végezte latin, majd ógörög szakos egyetemi tanulmányait az ELTE BTK-n. Ugyanitt védte meg 2000-ben PhD-disszertációját. Az ELTE BTK Latin Tanszékén 1995-től tanársegédként, majd 2001-től mint adjunktus oktatja és kutatja a latin nyelvtörténetet.