Vihar után

„...Bárdi kényelmesen előbbre lépett, tovább rágta a gyufaszálat. Robi bosszankodott, hogy miért bőszíti fel Bárdi a fegyvereseket.

– „Felesleges hősködés” – gondolta.

A géppisztolyos a szakállasra nézett, aki egy dossziéból papírlapokat szedett elő. Horváth – arcán a részegek bárgyú mosolyával – nekitámaszkodott az ajtófélfának, és dudorászott. A fegyveres férfi arcáról eltűnt a mosoly. Ingerülten Bárdi elé lépett. A szakállas, mintha álomból ébredt volna, elfordult.

– Mi van, bajtársam? – kérdezte halk, fuvolázó hangon.
– Ez a nyomorult már megint kötekedik – válaszolt a géppisztolyos, aztán ismét Bárdi felé fordult. – Köpd ki a szádból! Robi már nem bírta idegekkel.

– Százados elvtárs! Ne, minek csinálja… ezt… a…

Bárdi a fiúra nézett, majd ismét a felkelő felé fordította fejét, s anélkül, hogy a szemét levette volna a fegyveres arcáról, a lába elé köpte a gyufaszálat… A fegyveres olyan mozdulatot tett, mintha meg akarná ütni, de a szakállas megfogta a karját...”

(részlet)