Idegenbeli játszma

„… üvölteni szeretnék attól a gondolattól, hogy az ilyen tehetséges emberekre minálunk csak az elmebetegeknek van szükségük. Hogyan történhetett meg az, hogy a társadalom nem fogadta be őket? Miért történt ez így? Ők mindannyiunkat gyűlölnek, sajnálat nélkül elpusztítanak bárkit, aki megfelel a megrendelő igényeinek, csak azért, mert valamikor nem ismertük el a tehetségüket és a művészetüket. Ez borzalmas. De ez a fizetségünk.”
Titkos vágyaktól szenvedsz? A megbízható álcázott ‘cég’ segítségére lesz bármiben – kiskorúak megrontásától a gyilkosságig. A ’cég’ virágzik, az elkövetőket szinte lehetetlen beazonosítani: nem hagynak nyomokat, fegyelmezettek, és csak nagyon ritkán találkoznak egymással. Anasztaszija Kámenszkája abban a ’szerencsés’ helyzetbe kerül, hogy véletlenül keresztezi a banda útját és felhívja magára a figyelmüket. Hogy leplezze a ’céges dolgozókat’, belekezd egy kifinomult és veszélyes játszmába, sőt – hallottak ár ilyet?! – kénytelen igénybe venni a helyi maffiafőnök, a Város keresztapályának segítségét.