Az Újvilág utcai ház (Színes képekkel) - Saját képpel

"Elődeim emlékére" - Ismertető: Ez a könyv bizonyosan egyedülálló a maga nemében. Családregény, mégpedig egy polgári család regénye. Ehhez hasonló témájú mű kevés van a magyar irodalomban. A parasztságról és a dzsentriről igen sokat írtak a XIX. és XX. században; ezzel szemben a magyar polgárság múltját kevéssé ismerjük. Pedig ha van téma, amely ma, a "polgári Magyarország" megszületésének idején aktuális lehet, akkor ez

föltétlenül az. A regény 1845 augusztusában kezdődik, ám egészen a XVIII. század legelejéig visszatekinthetünk a család a család múltjába. Ez a család pedig német eredetű, s csak a XIX. század közepén, illetve annak második felében magyarosodott el teljesen. A németből magyarrá lett polgárságról szintén csekélyek az ismereteink; kevés irodalmi, történelmi munka foglalkozott velük. Ha a múlt században kialakuló magyar polgári rétegre gondolunk, akkor leginkább a zsidóság jut eszünkbe. Pedig a polgárság kialakulásában a németeknek is jelentős szerep jutott. Különösen érdekes, ahogyan az író bemutatja azt a folyamatot, amelynek során a kezdetben magyarságtól magát szigorúan elkülönítő Unger-család lélekben is magyarrá válik. Nem ismerek más irodalmi művet, amely ezt a nemzetük számára oly örvendetes "asszimilációt" ily érzékletesen festené le. A család egyes tagjainak élete, sorsa a történelmi eseményekkel szoros kapcsolatban van. Az író különös súlyt is helyez a történelmi háttér megrajzolására. Az olvasó maga is belélegezheti a reformkor friss levegőjét, a szereplőkkel együtt izgulhatjuk végig a szabadságharc csatáit, és a megtorlás rettenetét (noha Unger kapitány az osztrák oldalon áll, bár lélekben a magyar üggyel rokonszenvezik) végigéljük a kiegyezés korát, a háborút és a forradalmakat, az ellenforradalmat és az azt követő konszolidációt. Az író remekül eleveníti fel a régi Budapest légkörét és annak elfeledett alakjait. Nem lehet döbbenet és meghatódás nélkül olvasni egyes jeleneteket: például azt, amikor Unger kapitány végignézi Batthyány Lajos és neje utolsó találkozását. A történelem tehát végig nagyon is hangsúlyosan van jelen a regény szereplőinek életében; bár mintha a regényben utolsóként szereplő Unger Emil (aki alighanem az író édesapja) már igyekezne távol tartani magát mindenféle politikától. (Nem tetszik neki Károlyi, a bolsevizmus, de Horthy, s az ellenforradalom sem, bár Bethlent azért nagyra becsüli.) - További ismertető: "Belelapozás".