A kitagadott

A szegedi lelencház sóhajtásra késztető folytatása Kistelek - a szegényparasztok, zsellérek, kofák, kalmárkodók világa, a futóhomokon megbúvó tanyák elképesztő magánya. Ez a környezet határozta meg a gyermek Szőnyi Sándor napjainak sorát, lett elindító állomása további bontakozásának. Sanyarú gyerekkor; dédelgetés, simogatás helyett verés, nélkülözés; tiltott öröm az is, ha egyetlen hűséges barátjával, a keményszívű gazda Boxi kutyájával nyargalászhat a réten, s betetőzése a jónak, ha négylábú pajtását utánozva, tojást csen el a tyúkfészekből, és óvatosan feltörve azt, lenyelheti fehérjét-sárgáját. Életrajzi regényében megkapó realitással beszél az író minderről, s mindig úgy, hogy ne szánalomkeltésre törekedve hallassa egyéni hangját. Nagyon korán és nagyon pontosan megtudja, hol a helye; sorstársai sorakoznak melléje. A nagyváros heterogén világában él: hordárok, cselédek, keménykötésű csavargók, vagányok sűrűjében, kiemelkedni akarón, ezért dolgozik vasakarattal, s tanul, sokoldalú érdeklődését kielégítve. Meleg szívvel ír anyjáról, a sánta cselédről, és arról a rejtélyes kapcsolatról, amely apjához - a híres, egyre divatosabb íróhoz - kötötte. Miféle titkos megmozdulás volt az, ami a "nagy" írónak a lépéseit a cselédszoba felé irányította? Szőnyi Sándor nehéz utat járt meg, amíg eljutott a boldoguláshoz. Érdemes felfigyelni arra a meleg emberségre, amely e regény sorait át- meg átszövi, és arra a nem öncélú, néha vaskos humorra, amely fel-felbukkan Szőnyi Sándor elregélt élettörténetében.